A D-vitamin felére csökkenti az 1-es típusú diabétesz kockázatát

Ha ezt a további kutatások is igazolják, akkor a D-vitaminnak nagy szerepe lehet majd ennek a súlyos autoimmun betegségnek a megelőzésében.

„Meglepő, hogy egy ilyen súlyos betegséget, mint az 1-es típusú diabétesz, talán meg lehet előzni egy egyszerű és biztonságos beavatkozással” – mondta Kassandra Munger, a vizsgálat vezetője, az élelmezéstudományi tanszék munkatársa.

A vizsgálat eredményei online február 3-án jelentek meg, és nyomtatott formában március 1-jén olvashatók az American Journal of Epidemiology-ban.

Az 1-es típusú diabéteszben a szervezet immunrendszere megtámadja és véglegesen alkalmatlanná teszi az inzulintermelésre a hasnyálmirigy inzulint elválasztó sejtjeit. Az Egyesült Államokban mintegy 25,8 millió embernek van diabétesze, s ezek körülbelül 5%-ának 1-es típusú diabétesze van. Bár ez a betegség gyakran már a gyermekkorban kialakul, az esetek mintegy 60%-ában csak 20 éves kor kezdődik.

Korábbi vizsgálatok is azt jelezték, hogy a D-vitaminnak szerepe lehet az 1-es típusú diabéteszben, azonban ezek főleg a vitamin gyermekkori vagy terhesség alatti hiányával foglalkoztak, és a betegség gyermekkorban kialakuló formájával. Más vizsgálatok, amelyeket fiatal felnőttekben végeztek, kapcsolatot találtak a D-vitamin magas szintje és a szklerózis multiplex kisebb kockázata között (ez az autoimmun betegség genetikailag és epidemiológiailag összefügg az I. típusú diabétesszel), s ez azt jelezte, hogy a nem megfelelő D-vitamin ellátottság felnőttkorban fontos kockázati tényezője lehet az autoimmun betegségeknek általában.

A mostani kutatás során egy prospektív esetkontrollos vizsgálatot végeztek, amelybe az Egyesült Államok hadseregének tagjait vonták be – az ő vérmintáik sok évre visszamenőleg rendelkezésre álltak a hadsereg megfelelő intézményében, a Department of Defense Serum Repository-ban, amely több mint 40 millió mintát őriz, amelyeket 8 millió katonától gyűjtöttek az 1980-as évek közepe óta. A kutatók kiválasztottak 310 olyan személyt, akikben 1997 és 2009 között I. típusú diabéteszt állapítottak meg, és a betegség előtti vérmintáikat összehasonlították 613 kontroll személyével.

„Az 1-es típusú diabétesz kockázata már akkor is emelkedettnek látszik, amikor a D-vitaminszint ismereteink szerint normális; ebből arra következtethetünk, hogy a népesség jelentős részének haszna származna a fokozott D-vitamin bevitelből” – mondta Alberto Ascherio, a vizsgálat szenior szerzője, az epidemiológia és az élelmezéstudomány professzora.

A mostani vizsgálatban a magasabb (átlagosan 100 nmol/l) D-vitaminszintű fehér személyekben 44%-kal ritkábban fordult elő 1-es típusú diabétesz, mint azokban, akinek átlagos szintjük csak 75 nmol/l volt az 5,4 éves átlagos követési idő alatt. A leggyakoribb azokban volt a diabétesz, akiknek D-vintaminszintje a legalsó kvintilisbe esett. Ez az összefüggés nem állt fenn a spanyolajkúakban és az afroamerikaiakban, azonban a szerzők szerint lehetséges, hogy ennek oka csak a kis esetszám.

A becslések szerint világszerte 1 milliárd emberben alacsony a vér D-vitaminszintje, és ez minden etnikumra és korcsoportra igaz. Bár a napozás kiváló D-vitaminforrás, a fényvédő szerek, a ruházat, a bőr pigmentációja és a téli, alacsonyabb szintű ultraibolya sugárzás mind akadályozzák a D-vitamin termelődését. Az étel általában nem jó D-vitaminforrás, kivéve a „jó” forrásokat, mint amilyen a lazac vagy a vitaminnal dúsított tej, amely adagonként 400 NE-et tartalmazhat; az USA-ban a Mayo Klinika szerint a javasolt napi adag 600–800 NE.

„Bár még korai lenne azt javasolni, hogy mindenki jusson több D-vitaminhoz az I. típusú diabétesz megelőzése érdekében, az a lehetőség, hogy sok eset megelőzhető lenne napi 1000–4000 NE D-vitaminnal, amit általában még biztonságosnak tartanak, nagyon csábító” – mondták a szerzők.

Forrás: Harvard Gazette