A gastroparesis patomechanizmusa, okai és kezelése
2008. július 01. 00:00
Bevezetés
A modern társadalmak egyre több olyan kórképpel küszködnek, ami a korunkra jellemző túlzott kalóriabevitellel, mozgásszegény életformával, esetenként egyoldalú táplálkozási szokásokkal magyarázható. A leegyszerűsítve emésztési problémának is nevezett funkcionális dyspepsia miatt orvoshoz forduló betegek jelentős részében felső hasi panaszok dominálnak a klinikai képben, melynek hátterében egyre gyakrabban derül fény a gyomor motilitási zavaraira is (1. ábra). A gyomor legfőbb motoros funkciója, hogy aktív tárolóként befogadja és keveri az elfogyasztott ételt, elősegítve az emésztési folyamatokat, majd továbbítja bennékét a duodenum felé (2. ábra). A normális gyomorürülés komplex és összerendezett folyamat, melynek szabályozásában a nervus vagus efferens szára, a szimpatikus gerincvelői rostok, az enterális idegrendszer stimuláló kolinerg és gátló nitriterg idegszálai, a mienterikus plexusban található és a gyomor „pacemaker”-ének tartott interstitialis Cajal-sejtek, valamint a gyomorfal simaizomzata együttesen vesznek részt. Ennek során a vagus-ingerlés regulálja a fundus akkomodációját, az antrum kontrakcióit és a pylorus relaxációját. A folyamat komplexitásához tartozik, hogy a fundus relaxációjának hiánya inkább felelős a korai teltségérzés, felső hasi diszkomfort létrejöttéért, amit időnként a kevéssé megemésztett ételek gyors átjutása követ a duodenumba, ahol mindez görcsöt, hasmenést, zuborgást is okozhat, míg a gyomor kimeneti részének hiányos relaxációja okozza a ténylegesen meglassult ürülést. Az utóbbi folyamatban a simaizmok nitriterg relaxációjának hiányos működése tűnik elsődlegesnek. A gyomor ún. nem kontraháló lassú hullámai percenként háromszor indulnak a nagygörbület mellől, a corpus felső-középső harmada határán elhelyezkedő pacemaker területéről, körbe és disztális irányba terjednek. Erre tevődnek azután rá olyan elektromos impulzusok, amelyek valódi kontrakciót váltanak ki.
A modern társadalmak egyre több olyan kórképpel küszködnek, ami a korunkra jellemző túlzott kalóriabevitellel, mozgásszegény életformával, esetenként egyoldalú táplálkozási szokásokkal magyarázható. A leegyszerűsítve emésztési problémának is nevezett funkcionális dyspepsia miatt orvoshoz forduló betegek jelentős részében felső hasi panaszok dominálnak a klinikai képben, melynek hátterében egyre gyakrabban derül fény a gyomor motilitási zavaraira is (1. ábra). A gyomor legfőbb motoros funkciója, hogy aktív tárolóként befogadja és keveri az elfogyasztott ételt, elősegítve az emésztési folyamatokat, majd továbbítja bennékét a duodenum felé (2. ábra). A normális gyomorürülés komplex és összerendezett folyamat, melynek szabályozásában a nervus vagus efferens szára, a szimpatikus gerincvelői rostok, az enterális idegrendszer stimuláló kolinerg és gátló nitriterg idegszálai, a mienterikus plexusban található és a gyomor „pacemaker”-ének tartott interstitialis Cajal-sejtek, valamint a gyomorfal simaizomzata együttesen vesznek részt. Ennek során a vagus-ingerlés regulálja a fundus akkomodációját, az antrum kontrakcióit és a pylorus relaxációját. A folyamat komplexitásához tartozik, hogy a fundus relaxációjának hiánya inkább felelős a korai teltségérzés, felső hasi diszkomfort létrejöttéért, amit időnként a kevéssé megemésztett ételek gyors átjutása követ a duodenumba, ahol mindez görcsöt, hasmenést, zuborgást is okozhat, míg a gyomor kimeneti részének hiányos relaxációja okozza a ténylegesen meglassult ürülést. Az utóbbi folyamatban a simaizmok nitriterg relaxációjának hiányos működése tűnik elsődlegesnek. A gyomor ún. nem kontraháló lassú hullámai percenként háromszor indulnak a nagygörbület mellől, a corpus felső-középső harmada határán elhelyezkedő pacemaker területéről, körbe és disztális irányba terjednek. Erre tevődnek azután rá olyan elektromos impulzusok, amelyek valódi kontrakciót váltanak ki.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
