Dr. Altorjay István cikkei

Az egyre szélesebb körben alkalmazott kettős vérlemezkegátló kezelés kétségkívül növeli a tápcsatornai vérzések veszélyét. A jelen dolgozatban a gyomorvédelem lehetőségeit tekintjük át abban a kardiológiai beteg­populációban, ahol az elvégzett intervenciók a kettős aggregációgátló kezelést szakmailag feltétlenül indokolják.

  Bevezetés
  A máj az ember egyik legnagyobb tömegű belső szerve, ami központi szerepet játszik az emésztésben, a tápanyagok feldolgozásában, a méregtelenítésben, és természetesen számos létfontosságú anyagot termel. A modern társadalmi lét számos velejárója, a megváltozott táplálkozási szokások, a fokozott gyógyszerfogyasztás, a drogok és az alkohol növekvő élvezete, a környezetszennyezés mind-mind terheli a májat, amely csodálatos regenerációs képessége ellenére előbb vagy utóbb tönkremehet. Annak ellenére azonban, hogy a máj különféle megbetegedései epidemiológiai szempontból is fontosak, ma lényegében sehol sincs szervezett szűrési program a máj betegségeinek korai felismerése érdekében. Jelen dolgozatban megpróbálom minél több oldalról megvilágítani, hogy a kérdés felvetése mennyire időszerű és akár a ma divatos költséghatékonysági szemlélet oldaláról nézve is mérlegelhető (1. táblázat, 4. ábra).

  A máj leggyakoribb megbetegedései, epidemiológiai vonatkozások
 A máj epidemiológiai és népegészségügyi jelentőségű krónikus betegségei két fő csoportra oszthatók:
 • a vírusos fertőző májbetegségek krónikus formái (HBV- ill. HCV-fertőzés)
 • nem fertőző jellegű krónikus májbetegségek, ebben a csoportban azonban célszerű két további alcsoportot elkülöníteni: nevezetesen az alkoholfogyasztással, drogokkal összefüggő, progrediáló (toxikus) májbetegséget, illetve az ún. nem alkoholos krónikus májbetegségeket (jelentőségében itt a nem alkoholos zsírmáj említendő az első helyen, illetve ennek súlyosabb formái, a nem alkoholos steatohepatitis, fibrosis, cryptogen cirrhosis)

Bevezetés
A terhesség a tápcsatorna vonatkozásában is rendkívüli, tehát „más” állapotnak tekinthető. A terhességre fontos hormonális és lelki változások jellemzőek – az előbbiek például befolyásolják az alsó nyelőcső sphinchter tónusát, továbbá a bélhuzam motilitását –, ugyanakkor nem elhanyagolható a medencében fokozatosan növekvő „térfoglalás” mechanikus hatása sem. Ebből a szempontból természetesen lényeges különbség van az első harmad és a harmadik trimeszter között, hiszen a terhesség előrehaladtával a zsigerek helyzete változik, növekszik a hasűri nyomás és a kismedencében eltérő mértékű vénás pangás is észlelhető. A hasi fájdalom, diszkomfort megélése, megítélése, objektivizálása egyénenként nem terhes állapotban is igen különböző lehet, hát még a terhesség idején. A terhességre általában a táplálkozási szokások változása is jellemző, korábban kedvelt ételek undort válthatnak ki, míg más ételekkel kapcsolatban „kívánósság” léphet föl, mindez szintén befolyásolhatja az addigi emésztési rendet, növelheti a tranzitidőt, más esetekben az átlagosnál nagyobb súlygyarapodást idézhet elő.
Fontos lelki momentum a terhesség során a gyógyszerek okozta lehetséges magzati ártalomtól való félelem, ezért a kismamák gyakran még az ártalmatlan készítményeket sem merik bevenni, ami egyes tünetek súlyosbodását okozhatja.
A különböző, a graviditással kapcsolatba hozható gasztrointesztinális eltérések, panaszok, kórképek három fő csoportba sorolhatók:

1. specifikus módon a terhességhez köthető kórképek: hyperemesis gravidarum, terhességi cholestasis, HELLP szindróma stb.,
2. a terhesség során esetlegesen jelentkező vagy gyakrabban előforduló kórképek, tünetek: nausea, refluxbetegség, fekélybetegség, székrekedés, aranyeresség stb.,
3. korábban fennálló gasztrointesztinális kórképek aktivitásának, lefolyásának változása a terhesség kapcsán: gyulladásos bélbetegségek, primer biliaris cirrhosis stb.