A gasztroduodenális fekélyvérzés endoszkópos diagnosztikájának és kezelésének újabb szempontjai

A felső gasztrointesztinális traktusból származó akut vérzések incidenciája országonként eltérő és időszakonként is változik. Holland felmérés szerint az 1990-es évek elején az akut felső gasztrointesztinális vérzés incidenciája 61,7/100 000 fő/év volt, majd egy 2000-ben végzett újabb felmérés már csupán 47,7/100 000 fő/év incidenciát jelzett. Skóciai epidemiológusok egy hasonló időszakban 75 év feletti betegek körében a nyombélfekélyből származó akut vérzések incidenciájának 60%-os növekedését mutatták ki. A változást a szerzők elsősorban az aszpirin, nem szteroid gyulladásgátló (NSAID), antikoaguláns és szerotonin-reuptake inhibitor (SSRI) kezelések elterjedésével magyarázták. Hazánkban a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Endoszkópos Szekciójának szervezésében végzett felmérés szerint a gasztroduodenális fekélyvérzés incidenciája eléri a 60/100 000 fő/év értéket, és a fekélyvérzők 42,5%-ában található összefüggés az NSAID- vagy aszprinkezelés és az akut vérzés kialakulása között. A korszerű sürgősségi endoszkópos diagnosztika és vérzéscsillapító erőfeszítések, továbbá az elterjedőben lévő parenterális protonpumpagátló (PPI) kezelés ellenére a mortalitás szempontjából meghatározó fontosságú újravérzés gyakorisága napjainkban is 15–20%-os, és a vérző fekély jellegétől függően a halálozási arány is 5–14% között mozog. Az akut felső gasztrointesztinális eredetű vérzések kb. 40–46%-a gasztroduodenális fekély eredetű. Mindezen adatok egybevetéséből kitűnik, hogy az akut gasztroduodenális fekélyvérzések gyakorisága és epidemiológiai háttere ugyan változóban van, de a kórkép mortalitása sajnos napjainkban is magas. Indokolt tehát az akut fekélyvérzés endoszkópos diagnosztikájának és a kezelés lehetőségeinek újbóli áttekintése.