A korai alkoholos cirrhosisban történő androgénpótlásról

Milyen protokollt kövessek korai alkoholos cirrhosisban szenvedő betegem androgénpótló kezelése során?

A hypogonadismus és a feminizáció a májbetegség fontos endokrinológiai következményei. A jelenség a máj-cirrhosisban szenvedő férfiak között mintegy 60%-os arányban észlelhető. A cirrhosissal összefüggő hormonális változások közé tartozik az összes és a szabad tesztoszteron szintjének csökkenése a hormonszint diurnális ingadozásának megszűnésével, valamint a szabad tesztoszteron menynyiségét csökkentő nemihormonkötő globulin felszaporodása. A hypogonadismushoz az androgénreceptor-kapacitás csökkenése (down-reguláció) is hozzájárul, ami végeredményben tovább csökkenti az androgénhatást. A hypothalamus–hypophysis tengely működésének zavara szintén a tesztoszteronszint csökkenése irányába hat. A feminizáció és a libidó csökkenése abból adódik, hogy a célszervekben nő az ösztrogén/szabad tesztoszteron arány. A herék sorvadása részben közvetlen következmény, részben pedig azzal magyarázható, hogy a keringésbe kevesebb nemi hormon kerül.
Az androgénpótlásnak az alkoholos cirrhosis kezelésében betöltött szerepét egyrészt a nemi működésekre, másrészt az alkoholos májbetegség lefolyására gyakorolt hatása alapján ítélhetjük meg. Azokban a vizsgálatokban, amelyekben nem aromatizálódó androgénekkel, például fluoximesteronnal (max. napi 80 mg) kezeltek remisszióban levő alkoholbetegeket, az esetek 25%-ában tapasztalták a szexuális funkciózavar megszűnését, de jelentős mellékhatásnak bizonyult az azoospermia.
A tesztoszteron-enantáttal (250 mg im., négyhetenként) végzett vizsgálatok a libidó erősödését, a szexuális teljesítőképesség és a közérzet javulását mutatták. Nagyobb számú eset feldolgozása alapján azonban azt a következtetést vonták le, hogy a tesztoszteron különböző formái a szexuális működésre, a közérzetre és a túlélésre nem gyakorolnak egyértelműen kedvező hatást, sőt, bizonyos vizsgálatokban rontották a túlélési mutatókat. Szájon át szedett tesztoszteron (napi 33200 mg) hatására a gynecomastia mérséklődött, de nem tapasztaltak javulást a májfunkció, a májbetegséggel kapcsolatos szövődmények és a prognózis tekintetében.
Egy rövid távú vizsgálat szerint oxandrolon (napi 80 mg) hatására az alkoholos hepatitises betegek táplálékfelvétele, és feltehetően a hosszú távú túlélése is, javult.Merevedési zavar esetén szóba jöhet a foszfodiészteráz-inhibitorok (pl. sildenafil, ill. analógjai) alkalmazása. A dózist a májbetegség súlyosságától függően kell megállapítani.
Jelenleg nem fogalmazhatunk meg egyértelmű ajánlásokat a korai alkoholos cirrhosisban szenvedő betegek androgénpótló kezelésével kapcsolatban. Az eddigieknél nagyobb esetszámú és jobb minőségű vizsgálatokra van szükség, és ezekbe olyan, csökkent szexuális működésű betegeket is be kell vonni, akiknek alkoholos májbetegségéhez még nem társult tesztikuláris atrófia.