A petefészekrák kezelésének személyre szabása: a BRCAness és ami utána jön

Bár az epithelialis petefészekrákok 70-80%-a reagál a kemoterápiára, a betegek csak kevesebb mint 30%-át lehet meggyógyítani citoreduktív műtét és a jelenleg elérhető legjobb gyógyszerek kombinációjával. Az elmúlt három évtizedben jelentősen javult a petefészekrákos betegek túlélése, ám a túlélési görbe ellaposodó része érdemben nem változott. Önmagukban az aktív szerek ötféle tapasztalati kombinációja közül egy sem bizonyult hatásosabbnak a betegségmentes vagy a teljes túlélés meghosszabbításában, mint a carboplatin + paclitaxel párosítás. Ebben a helyzetben sok kutató gondolja úgy, hogy a végpontok javításának leghatásosabb módja a kezelés testre szabása. Ennek módja a petefészekrákban előforduló abnormalitások megcélzása lenne, ezzel elkerülve a beteg egész szervezetében nagymértékű toxicitást okozó gyógyszerek adását.

Az eddigi legjobb példa a petefészekrák személyre szabott kezelésére a BRCA1 vagy BRCA2 csíravonalbeli inaktiváló mutációját hordozó betegek poli- (adenozin-difoszfát-ribóz) polimeráz (PARP) gátlókra adott meglepő válasza. A mutáció hordozása esetén a rákos sejtté való átalakulás során a BRCA1 vagy BRCA2 második funkcionális allélja elvész, így a sejt nem lesz képes a DNS kettős szálának töréseit homológ rekombinációval (HR, homologous recombination) javítani. Ennek következtében a tumorsejtek szelektíven érzékenyek lesznek a más DNS-javító utakat – köztük a báziskivágásos javítást, ami egy PARP-ot igénylő folyamat – gátló szerekre. A PARP-gátlókkal csíravonalbeli BRCA1- és BRCA2-mutációt hordozó nők körében végzett I. és II. fázisú vizsgálatok adatai meglehetősen biztatóak: önmagukban adva 40%-os objektív válaszarányt produkálnak petefészek- és emlőrákban, elfogadható toxicitás mellett.