A renin közvetlen gátlása: új irány a szívelégtelenség kezelésében?

Szívelégtelenség esetén a szív – definíció szerint – nem képes a szöveteket elegendő vérrel és oxigénnel ellátni a zavartalan szöveti anyagcsere biztosításához. A szívelégtelenség végeredményben sokféle szívbetegség végstádiuma. A szív ejekciós teljesítményének fenntartása érdekében eleinte különböző neuroendokrin rendszerek aktiválódnak, például a szimpatikus idegrendszer és a renin– angiotenzin–aldoszteron rendszer (RAAS). A RAAS stimulációja az angiotenzin II által közvetített vazokonstrikción és katekolamin-felszabaduláson keresztül a perifériás ellenállás és az utóterhelés növekedéséhez, illetve az aldoszteron közvetítésével a nátrium- visszaszívás fokozódásához, ezáltal az extracelluláris térfogat és az előterhelés növekedéséhez vezet.

Kommentár: Dr. Kapocsi Judit

A szívelégtelenség nagy és egyre növekvő népegészségügyi probléma. Előfordulási gyakorisága a felnőtt lakosságban 3%, de az életkorral meredeken emelkedik, és 65 éves kor felett már 6–10%-ra tehető. A probléma súlyosságát jól jelzi, hogy ebben a korosztályban a kórházi kezelés leggyakoribb oka a szívelégtelenség, és a betegek 50%-a meghal a diagnózist követő 5 éven belül.
  A szívelégtelenség multifaktoriális eredetű funkciózavar, amelynek az a lényege, hogy a szív nem képes a szervezet metabolikus igényeit kielégítő perctérfogatot biztosítani, vagy csak olyan áron, hogy a töltőnyomás enormis módon megnövekedik” (Cecil: Essentials of Medicine). A szívelégtelenség komplex klinikai szindróma, amit bármely strukturális és funkcionális rendellenességgel, változásokkal járó szívbetegség előidézhet, amely gátolja a kamra töltődését és/vagy a vér továbbítását a szívkamrából. Ennek értelmében a klinikai képet dominálhatja a myocardium pumpa funkciójának elégtelensége (szisztolés szívelégtelenség, az esetek kétharmada) vagy a myocardium relaxációjának zavara (diasztolés szívelégtelenség, az esetek egyharmada). Szokás még kis vagy nagy perctérfogattal járó, illetve bal kamrai vagy jobb kamrai szívelégtelenségről beszélni, de tudnunk kell, hogy az elkülönítés gyakran relatív, „tiszta formák” ritkán fordulnak elő.