A SARS-CoV-2 variánsok elleni T-sejt védelem
A három legfontosabb SARS-CoV-2 variánsban csak egyetlen egy olyan mutáció alakult ki, aminek révén a vírus kibújhat a T-sejtek nyújtotta védelem alól.
Az új bizonyítékok szerint a három variánsban kialakult 45 jelentős genetikai mutáció közül csak egyetlen egy olyan mutáció esik a vírus azon pontjára, ahová a T-sejtek kapcsolódhatnak és figyelmeztethetik az immunrendszert, hogy egy ismételt fertőződés közelít felénk. Tehát eddig csak egy olyan mutáció alakult ki, melynek révén a vírusvariáns képes elkerülni, hogy a T-sejtek felismerjék, ami azt jelenti, hogy az eredeti SARS-CoV-2 okozta fertőzés nyomán keletkező CD8+ T-sejtek védelmet nyújthatnak a B.1.1.7 (brit), a B.1.351 (dél-afrikai), vagy a B.1.1.248 (brazil) variánsokkal exponált személyek számára.
Dr. Andrew Redd (National Institute of Allergy and Infectious Diseases, NIAID,Bethesda, Maryland) és munkatársainak tanulmánya 2021. március 30-án jelent meg az Open Forum Infectious Diseases c. lapban, ebben 30, PCR-al igazolt COVID-19 fertőzött beteg vérének vizsgálatáról számolnak be. Annak igazolására, hogy az észlelt CD8+ T-sejtes reaktivitás valóban a SARS-CoV-2 variánsok ellen alakult ki, további 20 különböző vírusos fertőzésből származó (cytomegalovirus, Epstein-Berr virus, influenza) peptidet vizsgáltak. A vizsgált személyek 60%-a férfi volt, a vérvizsgálat átlagosan 43 nappal a betegség kezdete után történt. Az eredmények egyértelműen igazolták, hogy a fertőzésből gyógyult személyeknél a CD4 és CD8 pozitív T-sejtek virtuálisan az összes koronavírus variánst felismerik. A fertőzésből gyógyult betegeknél ez az „immun-memória” hosszú hónapokig fennáll, ebben jelentős szerepet kapnak a T-sejtek.
A NIAID igazgatója, Dr. Anthony Fauci március 31-én egy, a Fehér Házban tartott sajtóértekezleten hangsúlyozta, hogy folyamatosan monitoroznunk kell a vírus alakulását, mert ha a vírus egy bizonyos fokig mutálódik, akkor el kell gondolkoznunk emlékeztető („booster”) oltásokon. Azt is elmondta, hogy folyamatosan figyelni kell a gyógyult, illetve a vakcinált személyek SARS-CoV-2 elleni T-sejtes válaszainak sávszélességét, terjedelmét és időtartamát, hogy szükség esetén emlékeztető oltást tudjunk alkalmazni.
A vizsgálat előzetesen COVID-19 fertőzésen átesettekre irányult, így csak remélni tudjuk, hogy a vakcinálással generált T-sejtek is védelmet nyújtanak ezek ellen a variánsok ellen, de azt más vizsgálatokból már biztosan tudjuk, hogy minden, az USÁ-ban alkalmazott vakcina (tehát eddig a Pfizer/BioNTech és a Moderna) igen erős és félreérthetetlen T-sejtes választ váltott ki. Az mRNS vakcinák targetje a tüskefehérje, míg a természetes fertőzés esetén a teljes vírus genomra alakul ki immunválasz. Alessandro Sette és Shane Crotty egy 2021. március 1-jén a bioRxiv-ben olvasható vizsgálatában (Tarke) kimutatták, hogy az említett új vírusvariánsok COVID-on átesettek vagy vakcinálásban részesültek vérében csak elhanyagolható mértékű T-sejtes reaktivitást váltanak ki, tehát a szerzők szerint „nem valószínű, hogy a variánsok a hosszantartó, erős választ befolyásolni tudnák.”
A tanulmány értékét jelentősen csökkenti a vizsgáltak igen kis száma. Prof. Dr. Antonio Bertoletti (Duke-Nus Medical School, Szingapur) szerint vizsgálat eredményeiből csak a Covidon átesettek védettségével kapcsolatban lehet következtetéseket levonni. Bertoletsaját vizsgálataikra támaszkodva viszont bizton állítja, hogy a vakcinák hatására kialakuló T-sejtek (a természetes fertőzés nyomán keletkezőkhöz hasonlóan) extrém módon „multispecifikusak”, ill. a tüske-protein bármely részét képesek felismerni. Ilyen módon valószínűtlen, hogy a mutálódott változatok ellen ne tudnának védelmet nyújtani.
Bertolettiék Cell Press-ben megjelenésre váró tanulmányuk szerint a COVID elleni mRNS vakcinálás utáni első 2 hétben kiváltott tüske-fehérje-specifikus T-sejtek már védelmet nyújthatnak, miközben a neutralizáló antitest-válasz még csak felfutóban van.
A SARS-CoV-2 elleni neutralizáló antitesteket sokkal szélesebb körben vizsgálják, mint a T-sejteket, bár mindkettő az immunválasz fontos alkotóeleme. Ennek egyik oka, hogy a neutralizáló antitestek jelentik a vírusok elleni védekezés első elemét, ezek akadályozzák meg ugyanis a vírus bejutását a sejtbe, és ha a vírus nem tud bejutni a sejtbe, akkor nem is tud fertőzni. A T-sejtek az antitesteknél jóval hosszabban ható immunvédelmet biztosítanak. Viszont – ellentétben a neutralizáló antitestekkel, melyek relatíve egyszerűen mérhetők a szérumból standard eszközökkel - , a T-sejtes válasz mérése jóval nagyobb kihívást jelent.
Azt is széles körben kutatják, hogy a szub-szaharai régióban (nem Dél-Afrikában!) miért ilyen alacsony a súlyos megbetegedések aránya, és keresik, hogy milyen eltéréseket mutatnak az ugandai emberek pandémia előtti immunológiai válaszai.
Forrás:
Redd A, Nardin A, Kared H, et al. CD8+T cell responses in COVID-19 convalescent individuals target conserved epitopes from multiple prominent SARS-CoV-2 circulating variants. Open Forum Infectious Diseases, 2021;, ofab143,
