A szülészet-nőgyógyászati távgyógyászat (telemedicina) múltja, jelene és jövője (?) Magyarországon
2007. július 01. 00:00
A tudományos távgyógyászat (telemedicina) meghatározása és rövid története Igen nehéz meghatározni a tudományos távgyógyászat fogalmát és annak kezdetét is, noha ez a gyógyászat egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata. A leginkább elfogadott nemzetközi meghatározás szerint minden egészségügyi tevékenység távgyógyászatnak minősül, amelyet nem a beteg jelenlétében végzünk, de kapcsolatba hozható a gyógyítás fogalmával. Ilyen értelemben „távgyógyászat” az orvos és betege közötti telefonbeszélgetés vagy levélváltás is. Ennek megfelelően az angolok magukat tekintik a „telemedicina” felfedezőjének, az 1700-as évek közepétől vannak ugyanis adatok arról a londoni családorvosok körében elterjedt gyakorlatról, hogy postai úton küldött vizeletmintából állítottak fel diagnózist, majd megírták javaslataikat és a recepteket. Szélesebb körben elfogadott nézet szerint a távgyógyászat a XIX. század végi technológiai forradalommal kezdődött, és első eszköze a telefon volt. A pontos időpont 1905-re tehető, amikor Einthoven EKG-vizsgálatot végzett telefonhálózaton keresztül (1. ábra). Az igazi, robbanásszerű fejlődés azonban a második világháborút követően indult meg, és – mint sok más technikai újdonság – a háborúhoz kötődött. Az amerikai hadseregben a második világháborút követően rendszeresítettek egy rádió telemetrikus információs hálózatot, amelynek segítségével az orvosok folyamatosan kommunikáltak a fronton megsebesült katonák állapotáról
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
