Áramszünet Ibériában

Délelőtt 11 óra után volt, ami egyébként egy átlagos hétfő délelőtt lett volna. Tiago Villanueva háziorvos éppen a portugáliai Lisszabonban lévő rendelőjébe készült, amikor észrevette, hogy nincs áram. „Azt hittem, hogy ez egy helyi áramszünet, és csak néhány percig tart” - mondta. "De elkezdtem üzeneteket olvasni, és láttam, hogy ez nyilvánvalóan valami országos, vagy esetleg nemzetközi? És akkor döbbentem rá, hogy ez valami nagyon komoly dolog."

2025. április 28-án Portugáliát, Spanyolországot és Franciaország egyes részeit hatalmas áramkimaradás sújtotta, milliók maradtak áram nélkül. Ez a társadalom minden területére hatással volt, beleértve a közlekedést és az egészségügyet is.

Mire Villanueva megérkezett a háziorvosi rendelőbe, a kollégái már fogadták a betegeket, de a 20 évvel ezelőtti munkamódszerhez folyamodtak: kézzel írták a recepteket. A telefonok csak időszakosan működtek, ami azt jelentette, hogy a betegek nem tudtak betelefonálni és telefonos triázs-szolgáltatást igénybe venni. Végül a legtöbb háziorvost hazaküldték. „Az alapellátás lényegében leállt” - mondta Villanueva, és csak néhány orvos maradt a helyén arra az esetre, ha a betegek vészhelyzetben lépnének be az ajtón.

Eleinte aggodalmak merültek fel a hűtési lánc megszakadása miatt: az áram nélkül maradt háziorvosi rendelők hűtőszekrényeiben tárolt vakcinák megromolhatnak. Mivel azonban Portugáliában tavaly a háziorvosi rendelőket és a helyi kórházakat helyi egészségügyi egységekbe tömörítették, ezt a problémát gyorsan megoldották egy országos szintű erőfeszítés keretében. „A kórházak eljöttek a vakcinákért a környező háziorvosi rendelőkbe, és a kórházban tárolták azokat, mert ott volt áram” - mondta Villaneuva, aki a háziorvosok európai szövetségének (EU) elnöke. A kórházaknak tartalék generátoruk volt, így az intenzív osztály és más létfontosságú szolgáltatások működőképesek maradtak, de az alapellátás lényegében leállt.

A legnagyobb problémát az alapellátás számára azonban az jelentette, hogy számos sürgősségi beavatkozást nem lehetett koordinálni a helyi egészségügyi egységekből, mivel a háziorvosi rendelőkben nem volt internet. Hétfő délutánra a mobiltelefon-hálózat, amely szintén generátorokkal működött, kénytelen volt elsőbbséget adni a telefonhívásoknak, és leállította az összes adatszolgáltatást, hirtelen egyáltalán nem lehetett üzeneteket fogadni és küldeni.

Villaneuva története csak egy a sok millió közül, amelyek az Ibériai-félszigeten ezen a végzetes hétfőn történtek. A spanyolországi kórházakból érkező jelentések szerint a háziorvosi rendelőket kiiktatták a rendszerből, a sürgősségi betegekre és az intenzív osztályokra összpontosítottak, és az infrastruktúra többnyire jól működött.

De arról is érkeztek jelentések, hogy a mozgásképtelen betegeket nem lehetett a kórházi emeletek között mozgatni, mert a liftek nem működtek. Portugáliában az otthoni lélegeztetőberendezéssel ellátott krónikus betegek berendezése nem működtek, mert nem volt áram. A szupermarketekben pánikszerű vásárlások törtek ki, a polcok leürültek, a benzinkutak és az ATM-ek sem működtek.

Bernardo Materio Gomes közegészségügyi orvos, a Portugál Közegészségügyi Orvosok Szövetségének elnöke szerint a helyzet rosszabbul is alakulhatott volna. Az áramkimaradás után 10 perccel Gomes már a polgári védelmi irodákban volt (ezen ügynökség feladata a vészhelyzetek kezelése9 ahonnan szemtanúja volt a válaszlépéseknek. „Általánosságban az egészségügyben minden rendben ment, nem keletkezett nagyobb kár” - mondta Gomes. „De más lett volna a helyzet, ha az áramkimaradás 24 vagy 48 órán át tartott volna.”

Ha az áramkimaradás tovább tartott volna, akkor az egészségügyi infrastruktúrát támogató generátorok üzemanyaga kezdett volna kifogyni. Néhány kórházban már a kiesés alatt is nagyon fogyóban volt az üzemanyag és kezdtek megmutatkozni a tartalékolási tervek repedései. Először is, a napenergia-csatlakozások és a kórházi generátorok összekapcsolásával kapcsolatos problémákat a válság közepén nem lehetett megoldani. Aztán az egyik legnagyobb portugál üzemanyag-szolgáltató leállította az üzemanyagszivattyúit, mert ironikus módon áramra volt szükségük a gázolaj felszabadításához. Ez közvetlen hatással volt az egészségügyi rendszerre. „Meg kell értenünk, hogy az emberek, különösen az egészségügyi szakemberek mozgása az üzemanyagtól függ” - mondta Gomes.

Sok beteg, akinek áramra volt szüksége a lélegeztetőgép működtetéséhez, megtalálta az utat a kórházakba. A jövőben azonban fontos lesz, hogy az egészségügyi egységeken belül, például a háziorvosi rendelőkben vagy a kórházakban generátorokkal ellátott helyiségeket készítsenek elő az ilyen betegek számára.

A tanulságok között szerepel az is, hogy szükség van egy tartalék kommunikációs rendszer létrehozására az egészségügyön belül, hogy a jövőbeni válságok során - amelyekből várhatóan még több lesz - jobban koordinálni lehessen a vészhelyzeti válaszlépéseket. „Közösen kell tanulnunk abból, ami kevésbé jól ment, mert változatos fenyegetésekkel fogunk találkozni abban a környezetben, amelyben élünk.”- mondta Gomes, aki tagja egy, csoportnak, amely jelenleg a portugál nemzeti felkészültséget vizsgálja felül. „De még sok felkészülésre van szükségünk ahhoz, hogy sikeresen leküzdjük ezeket a kihívásokat.”

Tervek Európa-szerte

Nemcsak Portugáliában, hanem Európa-szerte úgy vélik, hogy több és különböző típusú sokk elkerülhetetlen.

„Az EU egésze egyre inkább szembesül a különböző típusú, soha nem látott kockázatokkal, amelyekre fel kell készülnünk” - mondta Eva Hrnčířová, az Európai Bizottság felkészültséggel és egészségüggyel foglalkozó szóvivője. „Ez vonatkozik a növekvő geopolitikai feszültségekre, a kibertámadásokra, a kritikus infrastruktúrák védelmére, de a világjárványokra vagy az éghajlatváltozás hatásaira is.”

Március végén az Európai Bizottság még egy felkészültségi uniós stratégiát is javasolt, egy 30 pontból álló tervet a jövőbeli katasztrófák európai szintű kezelésére. Ez magában foglalja az iskolai felkészítő képzést, a kockázati figyelmeztető rendszert, az élelmiszer-, gyógyszer- és egyéb kritikus erőforrások uniós szintű készletezését, valamint olyan iránymutatások kidolgozását, amelyek biztosítják, hogy a lakosság legalább 72 órán keresztül önellátó legyen. „Ez a gyakorlatias, józan ész alapján meghozott intézkedés lehetővé teszi az egyének és a családok számára, hogy megbirkózzanak bármely válság kritikus korai szakaszában, mint például az elektromos áramkimaradások... az Ibériai-félszigeten” - mondta Hrnčířová.

A stratégiát némi kritika érte, nem utolsósorban amiatt, hogy pánikot kelthet a polgárokban, például az egyéni 3 napos készenléti készletekre vonatkozó javaslat miatt. De bárhogy is döntsenek az európai országok közösen, sokan már most is nemzeti szinten terveznek a válsághelyzetekre. A vészhelyzeti tervezési szimulációs gyakorlatok például az Egyesült Királyságban és Franciaországban mindennaposak. Egyes országok nemzeti és regionális készleteket, korai előrejelző rendszereket hoznak létre, és kockázatértékeléseket dolgoznak ki. Belgiumban az orvostanhallgatókat háborús orvoslásra tanítják. Hollandia úgynevezett biztonsági régiókra osztotta fel területét a vészhelyzetekre való reagálás érdekében, és új vészhelyzeti tervmintát dolgozott ki a háziorvosi ellátásra.

A portugáliai és spanyolországi áramszünet azt eredményezte, hogy a kialakult rendszereket stressztesztnek vetette alá, és feltárta azokat a hiányosságokat, amelyekből mindenkinek tanulnia kellene - mondta Villaneuva. Portugáliában legalábbis újra kellene gondolni az alapellátás szerepét a sürgősségi ellátásban. „Úgy gondolom, hogy helyi vezetőkre lenne szükség, akiket ki kellene képezni és fel kellene készíteni arra, hogy az alapellátás irányítói legyenek, amikor ilyesmi történik” - mondta.

Forrás: Medscape