Bizonyítékokon alapuló kardiológia

COMMODORE

 A diuretikumok monoterápiában és kombinációban egyaránt hatékony vérnyomáscsökkentők, de káliumvesztést okozhatnak, ami által dózisfüggően fokozhatják a nemkívánatos hatásokat. A legtöbb gyógyszerkombinációban ezért igen kis adagban szerepelt a hidroklorotiazid, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy ezek a vérnyomáscsökkentők nem mindig voltak kellően hatékonyak. A COMMODORE azt vizsgálta, hogy az angiotenzinreceptor-blokkolókkal (ARB) gyakran együtt adott szokásos mennyiségű hidroklorotiazid megduplázása és 160 mg valsartannal való kombinálása milyen módon változtatja meg a fix kombináció antihipertenzív hatásosságát és tolerálhatóságát.

 Előzmények

 Az emelkedett artériás vérnyomás határát az újabb terápiás irányelvek mind alacsonyabb tok egyaránt azt bizonyítják, hogy a hypertonia célértékre csökkentése monoterápiával legtöbbször lehetetlen – ehhez szinte minden betegnek gyógyszer-kombinációra van szüksége. Néhány évtizede a farmakológia tudatformálói és az általuk formált tudatú gyakorló orvosok szinte babonás félelemmel irtóztak a fix gyógyszerkombinációk használatától: az egyetlen tablettába préselt, általában két hatóanyagot tartalmazó vérnyomáscsökkentő alkalmazása nem teszi lehetővé az adott beteg számára optimális terápiát, mellékhatás esetén nem derül ki, hogy melyik komponens hozta létre a nemkívánatos reakciót stb. Aztán, ahogy mind több tanulmány azt mutatta, hogy a megfelelő tenziócsökkentéshez gyógyszer-kombinációkra van szükség, a kombinációban a kisebb dózisok hatása összeadódik, ritkábbak a dózisfüggő mellékhatások, a legtöbbször napi egyszeri tablettabevétel javítja a betegek terápiahűségét, mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a több, különböző hatásmechanizmusú antihipertenzív szer fix kombinációjának lényegesen több a bizonyítható előnye, mint a föltételezett hátránya. értéken szabják meg, amelynek elérése a legújabb vérnyomáscsökkentők alkalmazásával is nehéz. A nagy, multicentrikus vizsgálatok és a mindennapi klinikai tapasztala