Cephalosporinok

FŐ SZEMPONTOK

1. Az első generációs parenterális cephalosporinok közül leginkább a cephalothin és a cefazolin használatos a gyermekgyógyászatban. A cefazolin magasabb szérumkoncentrációja és elnyújtott adagolási intervalluma további előnyöket kínál a cephalothinnal szemben. A szájon át adható cephalexint kellemes íze és kedvező ára teszi vonzóvá.
2. A második generációs cephalosporinok igen jó hatásúak a béta-laktamáz termelő és a nem béta-laktamáz termelő H. influenzae vagy M. catarrhalis által előidézett fertőzésben, az enterobacteriumok ellen pedig az első generációs cephalosporinoknál nagyobb eséllyel veszik fel a harcot.
3. A harmadik generációs cephalosporinok számos előnyt kínálnak az aminoglikozidokkal szemben, beleértve a mélyszöveti fertőzések esetében tanúsított nagyobb aktivitásukat, ahol az aminoglikozidok alig hatnak alacsony pH-érték mellett.
4. Az új negyedik generációs cephalosporinok fokozott aktivitást mutatnak az Enterobacteriaceae-család tagjai iránt, a Gram-pozitív kórokozókkal szembeni spektrumuk pedig nagyban hasonlít a harmadik generációs cefotaxim-készítményekéhez.

Bevezetés

Az 1940-es évek közepén megfigyelték, hogy a Cephalosporium acremonium penészgomba által termelt anyagok szennyezett tengervízben késleltetik a baktériumok növekedését. Egy évtizeddel később izolálták a cephalosporinok anyavegyületének számító cephalosporin C-t a C. acremoniumból. Az első cephalosporint (cephalothin) 1964-ben hozták forgalomba, majd később igen sok készítményt fejlesztettek ki. Ma már négy cephalosporin-generációt és több mint 20 cephalosporin-antibiotikumot ismerünk. Áttekintésünkben számba vesszük a cephalosporin-antibiotikumok első négy generációjának tulajdonságait, különös tekintettel azok gyermekgyógyászati alkalmazására.