Előszó

Hetek óta sokat lehet hallani a  női Chlamydia-fertőzésről. Utcai plakátok, a kereskedelmi rádió- és tévécsatornákon meghökkentő reklámok hívják fel a laikus közönség figyelmét egy új diagnosztikai eljárásra, mellyel szakorvosi vizsgálat nélkül is megállapítható a fertőzés ténye.

Mintegy 8-10 évvel ezelőtt jelentek meg az első tudományos közlemények, melyek célja a beteg (ún. self introital test) és a nőgyógyász által szabályos hüvelyfeltárás után végzett mintavétel bakteriológiai eredményének összehasonlítása volt. Érzékeny PCR technikát alkalmazva az volt a feltételezés, hogy a két mintavétel (beteg és orvos) bakteriológiai eredménye között nincs különbség. A feltételezés igazolódott, a beteg által végzett mintavétel hatékony módszernek látszik a fertőzések igazolására, ha a kórokozó kimutatása PCR technikával történik.

Az utóbbi hetek eseményei azt mutatják, hogy a „self introital test” meghonosodóban van – a világon talán elsőként – Magyarországon. Nőgyógyász szakorvosként fel kell készülni arra, hogy egyre többen tesznek majd fel kérdést a Chlamydia trachomatis-fertőzéssel kapcsolatban, és vizsgálatot kérnek olyan betegek is, akik nem tudják vagy nem hajlandók az önvizsgálat költségeit vállalni, és egyre többen jelentkeznek majd a tanácsért a kezeléssel és annak eredményességével kapcsolatban.

Bár folyóiratunk már több alkalommal foglalkozott behatóan a Chlamydia-fertőzések kérdéskörével, az újkeletű érdeklődés miatt aktuálisnak tartottuk az örökzöld téma ismételt áttekintését. Erről olvashatnak olvasóink a Hazai aktualitás rovatban.

Nagy várakozással tekintünk a fehérjekémia legújabb eredményei felé, többek között a petefészekrák szérumszűrését illetően. Mára számos, az ovarium-carcinoma szempontjából jelentős lipid- és fehérjemolekulát, génmutációt, hibás DNS-metilezést és specifikus kis molekulasúlyú fehérjét azonosítottak a kutatók. Jóllehet a klinikai tesztelésekre még várni kell, az eddigi eredmények biztatóak.