Előszó

A szülésznői pálya az egyik legszebb hivatás. Magyarországon az elmúlt két évszázad során kialakult gyakorlat szerint a szülésznők a vajúdás és szülés során, szakorvos felügyelete mellett észlelik az anyát és a magzatot, majd levezetik a szülést. A világ legnagyobb részén, ahol szülész-nőgyógyász, de még általános orvos sem elérhető, a bábák feladata és felelőssége megsokszorozódik. Az Egészségügyi Világszervezet elsősorban a fejlődő világra dolgozta ki ajánlásait, jóllehet az elmúlt évtizedekben a nyugat-európai országokban is megindult a szülésznők „függetlenségi” mozgalma, hogy szülészorvosoktól függetlenül észlelhessék és vezethessék a szüléseket, és csak a műtétes beavatkozásokat engedjék át az orvosoknak. Hazánkban is voltak és vannak erre próbálkozások, ennek ellenére a szülésznők közel 100%-a jelenleg szülészeti osztályokon szülészorvosok felügyelete mellett és velük együttműködésben tevékenykedik. Valószínűleg ez is a magyarázata annak, hogy az anyagi nehézségek ellenére hazánk perinatalis mutatói azonosak a fejlett országokéival. Hollandiában, ahol a szülések 30–40%-a nem kórházakban és klinikán zajlik, és a szüléseket bábák vezetik, a legmagasabb az anyai halálozási mutató Európában.
A magyar szülésznők mérvadó vezető tisztségviselői, így Csetneki Julianna is kezdettől fogva támogatja a hazánkban kialakult gyakorlat folytatását. Az évenként megtartott két országos szülésznői szakmai rendezvény, azok programja biztosítja a szülésznői hivatást gyakorlók összetartását és továbbképzésük feltételeit. Hazai Aktualitás rovatunk jelen írását minden szülésznőnek és szülészorvosnak el kell olvasnia. Meggyőződésem, hogy csakis az édesanya szolgálatában álló két hivatás képviselőjének egymás megbecsülésén alapuló együttműködése lehet a garanciája a szülészeti eredmények megtartásának, illetve további javításának.