Előszó

Ismét eltelt egy év, ami sokkal nehezebb volt, mint az előző, és egyre inkább biztos, hogy könnyebb volt, mint a most következő(k). A nagy bizonytalanságban mindenki félti egzisztenciáját, a tisztességesen gondolkodó orvosok féltik betegeiket, továbbá munkatársaik és az egész magyar orvostársadalom jövőjét.
A szülészetben veszélybe került a várandós nő és a szülészorvos/szülésznő hazánkban évtizedek alatt kialakult szakmai és érzelmi kapcsolatára építkező szülészeti ellátás, az év második felétől nehezített lehet a szülő nő választott orvosának igénybevétele. Veszélybe kerülhet a jól működő progresszív betegellátás. A jelenleg törvényben megszervezett ún. súlyponti kórházak jelentős részében nincsenek meg a szülészeti-nőgyógyászati ellátás legmagasabb progresszív szintjének feltételei, ezért sok ilyen „kiemelt” kórház szülészeti-nőgyógyászati osztálya nem a progresszív ellátás fogadó, hanem sokkal inkább a jövőben is küldő intézményeként fog működni, elviselhetetlen terheket jelentve az előreláthatólag jelentős ágyszámcsökkentésre ítélt központoknak. Emiatt az egyetemi klinikák és egyes megyei oktató kórházak (amelyek a progresszív szülészeti- nőgyógyászati ellátás valódi végállomásai) garantált ágyszámait a jelenlegihez képest növelni kellene, nem pedig csökkenteni, mint ahogyan az a törvény mellékletében szerepel. Nagyon oda kell figyelni, hogy a törvény e rendelkezését a regionális egészségügyi tanácsok úgynevezett területi ágyak pótlásával próbálják meg korrigálni.