Előszó

Abban mindenki egyetért, hogy alapbiztosítási szinten megfizethetetlen mindaz, amit az orvostudomány ma nyújtani tudna. Egyensúlyt kell tehát találni az anyagi és a tudományos lehetőségek között. Viszont a rendszernek, amennyire lehet, szolidárisnak és igazságosnak kell lennie.
 

Az igazságos egészségügyi rendszer egyben kétszintű egészségügyi rendszert jelent. A mindenki számára hozzáférhető első szint biztosítja a tisztességes minimumot mindenki számára. Ennek meghatározásánál az az alapelv, hogy minél fontosabb egy ellátási forma, annál inkább kell azt biztosítani mindenki számára. Az egészségügyi ellátás első szintjén a hozzáférés alapja az egészségügyi szükséglet. Ez alól csak az alapellátás jelenthet kivételt, amely minden korlátozás (pl. önrész) nélkül mindenki számára hozzáférhető kell hogy legyen. Ennek az az oka, hogy az alapellátáshoz forduló beteg még nem tudja, szüksége van-e orvosi ellátásra. Sok esetben éppen ennek eldöntése céljából fordul orvoshoz. Sokszor csak információra, megnyugtatásra van szüksége, s nem orvosi ellátásra. Minél iskolázatlanabb, minél szegényebb valaki, annál inkább rászorul arra az alapinformációra, hogy egyáltalán be kell-e kerülnie az egészségügyi rendszerbe.