Hepatikus encephalopathia – terápia

Főbb tézisek:

1. A kiváltó tényezőket, például a gasztrointesztinális vérzést vagy a bakteriális fertőzést fel kell ismerni és meg kell szüntetni. A bélben az ammóniaképződés fel nem szívódó diszacharidokkal csökkenthető.
2. Krónikus hepatikus encephalopathia esetén tanácsos a napi fehérjebevitelt 1 g/ttkg/nap körüli szintre beállítani. Elágazó szénláncú aminosavak orális alkalmazásával – különösen fehérjeintoleráns, krónikus hepatikus encephalopathiás betegeknél – pozitív nitrogénegyensúly érhető el. L-ornitin-L-aszpartáttal javíthatjuk az ammónia méregtelenítését.
3. Hármas-négyes fokozatú hepatikus encephalopathia esetén a kiváltó tényezők kiküszöbölése, laktulózos beöntések adása és a fehérjemegszorítás a követendő terápia. Ha a javulás nem kielégítő, L-ornitin-L-aszpartát és flumazenil adható.

Az elsődleges terápiás teendő hepatikus encephalopathia esetén a kiváltó tényező felismerése és megszüntetése. A kezelés további lépései elsősorban a toxikus anyagok bélben történő képződésének és felszívódásának csökkentését célozzák fehérjemegszorítás, illetve laktulóz és szájon át szedhető antibiotikumok segítségével. Az L-ornitin-L-aszpartát javítja az ammónia méregtelenítését és mérsékli a klinikai tüneteket. Akut májelégtelenséghez társuló hepatikus encephalopathia esetén a koponyaűri nyomás csökkentése is szükségessé válhat.

Terápiás eljárások krónikus májbetegségben

Már a minimális hepatikus encephalopathia is csökkentheti a teljesítőképességet és fokozhatja a fáradékonyságot, s ezzel életminőség-romlást okozhat. Ilyen esetben a kezelés is indokolt. Előrebocsátjuk, hogy a hepatikus encephalopathia gyógyszeres kezelésével kapcsolatos klinikai vizsgálatokat megnehezíti a kiváltó okok kiküszöbölése után spontán bekövetkező javulás. A legtöbb vizsgálatban kicsi az esetszám, és a hepatikus encephalopathia standard terápiájaként elfogadott orális laktulózkezelés hatását placebokontrollos vizsgálatban még nem igazolták.