Rendhagyó húsallergia

Mint arról az amerikai lapnak nyilatkozó Peter Coughlin elmondja, betegsége úgy kezdődött, hogy éjszakánként rendszertelen időpontban magas lázzal, hidegrázással és kiütésekkel ébredt, majd hányásrohamok kínozták. Egy évig kellett naplót vezetnie az étkezéseiről ahhoz, hogy rájöjjön, tünetei húsevés – elsősorban a disznóhús fogyasztása – után jelentkeztek. Allergológushoz fordult, de a kivizsgálása eredménytelenül zárult. Az interneten a tüneteire rákeresve találta meg azt a tanulmányt, amelyet a lakóhelyéhez közeli University of Virginia kutatói végeztek egy úgynevezett alfa-gal allergia eddig talált esetei kapcsán.

Az alfa-gal (galaktóz-alfa-1, 3-galaktóz) allergia nem olyan, mint a szokásos ételallergiák, fejti ki Zoya Teirstein (Ticking Meatmares; Grist): az érintettekben több (akár 4-6) órával az étkezés után jelentkezik, olyan súlyos tünetekkel, hogy sokan inkább felhagynak a húsfogyasztással, és kényszer-vegetariánusok lesznek. A kórkép akkor alakul ki, ha valaki egy speciális a magányos csillag (Amblyomma americanum) nevű kullancsfaj csípése után fogyaszt vöröshúst. Ez a kullancs az USA észak-keleti vidékein terjed a klímaváltozással párhuzamosan, és még egy évtizeddel ezelőtt is csak kis populációi éltek. Azonban a hőmérséklet és a levegő páratartalmának növekedésével sok, a meleget és a nedvességet kedvelő kullancsfaj kiterjeszti élőhelyét, olyannyira, hogy az amerikai környezetvédelmi hivatal (EPA) egyenesen a szarvas kullancs (Ixodes scapularis) által terjesztett Lyme-kór előfordulását használja a felmelegedés indikátoraként.

A moszkitók után a kullancsok a leggyakoribb vektorok, amelyek humán betegségeket is terjesztenek, az amerikai járványügyi központ (CDC) friss jelentése szerint egyre növekvő számban. 2004 és 2016 között az USA-ban a betegek száma megháromszorozódott, és 2004 óta hét újfajta, kullancsok által terjesztett betegséget regisztráltak.

Teirstein szerint számos tényező kombinációja kellett ahhoz, hogy a magányos csillag korábbi élőhelyén kívül is egyre nagyobb területeken el tudjon terjedni. Az egyik ilyen tényező a klímaváltozás: a kullancs a levelek hátoldalára rakja petéit, amelyek jóval inkább életben maradnak melegebb és nedvesebb viszonyok között. Az ősszel tovább tartó melegben a kullancsok tovább maradnak aktívak, és a ritkább téli fagy is több téli álmot alvó kullancsot hagy életben. Mindez valamennyi kullancs által terjesztett betegség előfordulását növeli, ahogy a kertvárosok terjedése is, amelyekben ma már egyre többször lehet a kullancsok terjesztéséhez hozzájáruló őzekkel találkozni. A kullancsok és az alfa-gal allergia közötti összefüggést felfedező egyik kutató, Scott Commins allergológus (University of North Carolina) legalább 600 esetről tud beszámolni, azonban ennél jóval több lehet, mivel a kórképet bonyolult patológiája miatt nehéz diagnosztizálni, és az orvosoknak a felderített eseteket egyelőre nem kell jelenteniük a CDC-nek.

A szarvas kullanccsal összehasonlítva, a magányos csillag jóval gyorsabb, nagyobb, agresszívabb, és nevével ellentétben falkában vadászik (a nevét a hátoldalán lévő egyetlen fehér folt után kapta), továbbá az eddigi vizsgálatok szerint nehezen elpusztítható: túléli a hét napos fagyasztást, vízbe fojtva akár 70 napig is életben marad. Az alfa-gal allergia kialakulásához egyetlen kullancs-csípés is elegendő.

A betegség kialakulási mechanizmusa a következő: a galaktóz-alfa-1, 3-galaktóz nevű cukormolekula az ember és néhány más főemlős kivételével minden emlős szervezetében megtalálható; ha a fajidegen cukormolekula egy alfa-galt hordozó magányos csillag nyálán keresztül jut be az emberi szervezetbe, hónapokig, sőt akár évekig vagy az illető élete végéig megmaradó antitestek képződnek ellene; ha a kullancs-csípés után valaki húst eszik, az abban lévő alfa-gal miatt súlyos, esetenként életveszélyes immunreakció, anafilaxiás sokk alakulhat ki. Azt egyelőre nem tudjuk, mitől függ, hogy egyesek évek múltán ismét ehetnek húst életük veszélyeztetése nélkül, míg vannak olyan ismert esetek is, akik szervezetében már négy éve alig csökken az alfa-gal ellenes antitestek szintje.

A kórképet 2011-ben írták le (The relevance of tick bites to the production of IgE antibodies to the mammalian oligosaccharide galactose-α-1,3-galactose; Journal of Allergy and Clinical Immunology), és mint a tanulmány utolsó szerzője, Thomas Platts-Mills elmondja, az alfa-gal és a kullancs közötti összefüggés felismerésében az segítette őket, hogy olyan betegekkel foglalkoztak, akik a rákellenes – és alfa-gal tartalmú - cetuximab szedése kapcsán allergiáról számoltak be.

 Az alfa-gal allergia nem gyógyítható (antihisztaminnal, adrenalinnal kezelhető), a betegség terjedése ellen a kullancsok számának csökkentésével próbálnak védekezni: olyan robotokat vetnek be, amelyek széndioxid kibocsátásával magukhoz vonzzák az állatokat, majd a permethrin nevű tetű- és kullancs-ellenes szerrel megölik azokat.