Rezisztens baktériumok

A fertőzések legyőzésének jól be-vált gyógyszerei az antibiotikumok, azonban az antibiotikum nem általános csodaszer minden fertőzés esetére. Alkalmazásakor alaposan mérlegelni kell a körülményeket, és csak azoknak a bete­geknek szabad szedniük, akik a kezeléstől valóban gyógyulást várhatnak. Az antibiotikumok esetében a helytelenül alkalma­zott gyógyszeres terápia nem „csak” azzal a következménnyel járhat, hogy nem hozza meg a kívánt hatást, és mellékhatások fe­lesleges kockázatának teszi ki a beteget. A kórokozók ugyanis különféle mechaniz­musokat fejlesztenek ki annak érdekében, hogy ellenálljanak az antibiotikumok ha­tásának, túléljék a gyógyszeres kezelést.

Mik azok az antibiotikumok?

A fertőzéseket különféle baktériumok, ví­rusok, gombák, ritkábban más természe­tű mikroorganizmusok idézik elő. Vannak olyan, pl. a bőrön vagy a bélrendszerben élő és szaporodó baktériumok, amelyek semmilyen betegséget nem okoznak, más baktériumok viszont a szervezetbe bejutva, ott szaporodva fertőzést (infek­ciót), betegséget idéznek elő. A vírusok a baktériumoknál is kisebb mikroorganiz­musok, csak a gazdaszervezetben képesek megélni és szaporodni, onnan kikerülve elpusztulnak.

Az antibiotikumok (más néven: antimikróbás szerek) olyan hatóanyagok, melyek képesek a betegségokozó baktériumok elpusztítására, vagy legalább növekedésük, szaporodásuk gátlására. Az ún. széles spekt­rumú antibiotikumok többféle baktériummal szemben is hatásosak, míg a szűkebb spektrumú szerek csak bizonyos baktériumok ellen vethetők be. Az antibiotikumok a vírusok ellen hatástalanok, vírusfertőzésekben adásuk felesleges, csak mellékhatások kockázatának teszi ki a be­teget, és elősegíthetik a rezisztens törzsek kiválogatódását.

Mit jelent a rezisztencia?

Antibiotikumrezisztenciáról akkor beszé­lünk, ha egy baktériumtörzs képes túlélni az elpusztításukra rendelt antibiotikum hatását. Ilyenkor a kórokozók a kezelés el­lenére sem pusztulnak el, hanem tovább növekednek és szaporodnak. Ez jelentősen nehezíti, sőt akár teljesen meghiúsíthatja az antibiotikumrezisztens törzsek által oko­zott fertőzések kezelését, kórházi kezelés is szükségessé válhat, melynek időtartama gyakran elhúzódik.

A rezisztencia bármilyen életkorú bete­get érinthet. Senki sem lehet biztos benne, hogy nem fertőzi meg valamilyen rezisz­tens baktériumtörzs, ám élnek köztünk olyanok, akik különösen veszélyeztetettek az ilyen infekciók előfordulása szempont­jából. Ide tartoznak az idült betegségben szenvedők, illetve azok, akiknek az im­munrendszere valamilyen betegség vagy az immunrendszert gyengítő gyógyszeres kezelés nyomán kevésbé képes felvenni a harcot a szervezetbe jutó kórokozókkal szemben.

A baktériumok nemcsak az antibioti­kumokkal találkozva képesek rezisztenciát kialakítani, hanem létezik ún. természetes rezisztencia is, mely jelentősen megnehe­zíti a gyógyszerválasztást egy esetleges fertőzés esetén. Az antibiotikumhasználat kapcsán kialakuló rezisztencia csak tovább súlyosbítja a helyzetet, még inkább meg­nehezítve az eredményes kezelést. A re­zisztencia az esetek jelentős részében csak azt követően alakul ki, hogy a baktérium először találkozott az adott antibiotikum­mal. Ennek veszélye különösen nagy akkor, ha a beteg a szükséges adagot olykor elfe­lejti bevenni, vagy ha idő előtt abbahagyja az orvos által javasolt kúrát.

Miért veszélyes a rezisztencia?

Az antibiotikumok hatásának ellenálló baktériumtörzsek számának rohamos növeke­dése hatalmas dilemmát jelent a kezelési terv felállítása során. A baktériumok akár rövid időn belül is alkalmazkodhatnak a megváltozott körülményekhez, így kön­nyen előfordulhat, hogy az előző alkalom­mal az adott fertőzés legyőzésében még hatásosnak bizonyult készítménnyel szem­ben a baktérium a következő alkalomra már rezisztenssé válik. Ennek nyomán egy­re szűkül a siker reményében bevethető an­tibiotikumok köre. Végül eljuthatunk oda, hogy egyetlen antibiotikum sem képes elpusztítani bizonyos baktériumokat, mi­vel azok minden antibiotikumcsoportnak ellenállnak (multirezisztencia). Ez pedig a beteg életébe kerülhet.

Hogyan és miért alakul ki a rezisztencia?

A rezisztencia rohamos terjedésének fő oka az antibiotikumok nem megfelelő vagy felesleges használata. Amikor a be­teg egy fertőzésre antibiotikumot kap, az alkalmazott szer iránt érzékeny baktériumok elpusztulnak, míg a vele szemben el­lenálló baktériumok túlélik a gyógyszeres kúrát. E folyamat nyomán kiválogatódnak a rezisztens példányok, ezek növekednek és szaporodnak tovább. Minden újabb antibiotikumalkalmazás tovább növeli a rezisz­tens baktériumok számát.

A rezisztencia kockázatát feleslegesen fokozó gyakorlat mintapéldája a vírusfertőzések esetében alkalmazott antibiotikumkúra. Minthogy az antibiotikumok a víru­sokkal szemben hatástalanok, a kezelés anélkül növeli a rezisztens baktériumok számát, hogy ennek bármilyen terápiás hozadéka lenne a beteg számára.

Mit tehet a beteg a rezisztencia ellenében?

Az antibiotikumrezisztencia elleni harcban a fő feladat az orvosokra hárul. A gyógy­szert rendelő orvosnak mindig gondosan kell mérlegelnie, hogy az adott esetben valóban várható-e terápiás eredmény az antibiotikumok adásától, és csak akkor írhat fel antibiotikumot, ha erre a kérdésre igen a válasz.

Mindemellett a betegek is sokat tehet­nek a rezisztencia kialakulása ellen.

• Ne tartsunk otthon korábbi keze­lésből megmaradt antibiotikumokat, és a dobozban maradt tablettákat ne ajánljuk fel beteg családtagjainknak bevételre. Mi magunk se szedjünk antibiotikumot orvosi javaslat nélkül, pusztán rokonok, barátok tanácsaira hagyatkozva. A rendelt antibio­tikumból ne tartalékoljunk egy esetleges későbbi betegség esetére.

• Amennyiben az orvos antibiotikumkúrát írt elő, a gyógyszerszedésben pon­tosan kövessük az orvosi utasításokat. A gyógyszert mindig az előírt időben és adagban vegyük be, ne hagyjunk ki egyet­len gyógyszerszedési időpontot sem, de ne vegyünk be a javasoltnál nagyobb dózist sem abban a reményben, hogy így hama­rább vége lehet a kúrának. Mindig ponto­san annyi ideig szedjük az antibiotikumot, amennyit az orvos előírt. Ha például az or­vos 5 napos gyógyszerszedést írt elő, akkor se hagyjuk abba a kúrát a harmadik napon, ha addigra teljesen gyógyultnak érezzük magunkat.

• Vírusos fertőzés ellen ne szedjünk an­tibiotikumot. Nem lehet elégszer hangsú­lyozni, hogy az antibiotikumok a vírusokkal szemben tehetetlenek, így szedésük előn­nyel nem jár, ugyanakkor hozzájárulhat a rezisztens baktériumtörzsek megjelené­séhez. Előfordulhat, hogy egy eredetileg vírusfertőzésnek indult betegség később baktériummal felülfertőződik. Ilyenkor lehet létjogosultsága antibiotikum felírá­sának. Annak eldöntése, hogy ez a helyzet áll-e fenn, mindig orvosi feladat, akárcsak a megfelelő antibiotikum kiválasztása, a szükséges adag meghatározása és a kúra időtartamának megszabása.

• Soha ne gyakoroljunk nyomást az orvosra azért, hogy jobb meggyőződése ellenére rendeljen antibiotikumot. Hagyat­kozzunk rá annak megítélésében, hogy az adott esetben valóban az antibiotikum a legalkalmasabb kezelési mód, vagy sem.

• Vitassuk meg az orvossal a védőol­tások lehetőségét, illetve azt, mely vakcinákkal vehetjük elejét egyébként antibiotikumkezelést igénylő fertőzéseknek.

• A mindennapi életben is tegyünk meg mindent a fertőzések megelőzésére rendszeres kézmosással, az ételek elké­szítése során a higiénés szabályok szigo­rú betartásával, a fertőzött személyekkel való kontaktus kerülésével, biztonságos szexuális magatartással, a védőoltások beadatásával stb.

• Ugyanakkor ne feledjük, hogy a va­lóban indokolt esetekben szükséges az antibiotikumkezelés, ezért ne vonakod­junk az orvos által szükségesnek tartott antibiotikumkúrától pusztán attól való félelmünkben, hogy a gyógyszer bevé­telével hozzájárulhatunk a rezisztencia terjedéséhez.

EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSA NYOMÁN ENGEDÉLYEZETT.