Szülésindukció szövődményes terhességben: Mikor, miért, hogyan?

Az 1990 és 2005 közötti másfél évtizedben az összes szülést figyelembe véve 9,5%-ról 22,3%-ra nőtt a szülésindukció gyakorisága. A jelentős emelkedés ellenére el kell ismerni, hogy a szülés megindítása az esetek mintegy 85%-ában orvosilag indokolt, nem valószínű tehát, hogy a szakmai irányelvek módosítása vagy a kórházi protokollok változásának hatására csökkenne a szülésindukció gyakorisága. Terminustúllépés esetén a szülés megindításának leggyakoribb orvosi javallatai a terhességi szövődmények – többek között a terhességi hypertonia, az oligohydramnion és a magzati retardáció (IUGR, intrauterin growth retardation) (1. ábra). Mindezek mellett a szülésindukció gyakori oka az idő előtti burokrepedés. Az ilyen eseteket gyakran nehezíti a kedvezőtlen méhszájlelet, és a chorioamnionitis nagyobb kockázatával kell számolni.

Kommentár: Dr. Temesváry Béla

A magzati diagnosztika fejlődésével egyre több módszer áll rendelkezésünkre a magzat méhen belüli állapotának megítélésére, ugyanakkor a veszélyállapot felismerésekor továbbra is egyetlen széles körben alkalmazott terápiás lehetőségünk van: a terhesség befejezése. A fejlett országokban a szülésindukció elfogadott és gyakran alkalmazott beavatkozás. Az Egyesült Államokban másfél évtized alatt több mint duplájára emelkedett, és a 20%-ot is meghaladja az orvosilag indokolt szülésindítások aránya. Dr. Alanis és dr. Newman közleményükben elemzik azon szülészeti állapotokat, melyek legtöbbször szülésindukció javallatául szolgálnak. Összehasonlítást tesznek idő előtti burokrepedés esetén az azonnali szülésindukció és a várakozó álláspont között. Megpróbálnak választ adni azon kérdésre, hogy kedvezőtlen méhszájlelet esetén egyértelműen jobb-e valamelyik cervix-érlelő szer a többinél. Vizsgálták továbbá azt, hogy praeeclampsia, magzati retardáció és oligohydramnion esetén végzett szülésindukciónál melyik a méhszájérlelés leginkább célravezető eszköze.