Új módszerrel jelezhető előre a törési kockázat
A tartós ellátásban részesülő személyek csonttörési kockázatának előrejelzésére kidolgozott modell segítségével csökkenthető a csípőtáji törések esélye.
A Hebrew SeniorLife’s Institute for Aging Research kutatói új és validált eszközt fejlesztettek ki a tartós ellátásban részesülő személyek csonttörési kockázatának előrejelzésére. A „Fracture Risk Assessment in Long-term Care (FRAiL)” eredményeit a Journal of Gerontology Medical Science https://academic.oup.com/biomedgerontology/article/4097562/Fracture-Risk-Assessment-in-Long-term-Care-FRAiL?searchresult=1 című lapban hozták nyilvánosságra.
A FRAiL modellt egy gondozóotthoni ápoltak nagy kohorszából származó adatok alapján dolgozták ki, úgy, hogy az időseket 2 éven át követték, hogy azonosítsák azokat a kockázati tényezőket, amelyek ebben a populációban leggyakrabban vezethetnek csonttörésekhez. A gondozóotthoni ápoltak adatain alapuló FRAiL modell ilymódon alkalmas volt azoknak a csonttörési rizikófaktoroknak az elkülönítésére, amelyek specifikusan erre a populációra jellemzőek, szemben azokkal a kockázati tényezőkkel, amelyek az önálló életvitelt folytató idősek esetén állnak fenn.
A vizsgálat adatai alapján egy sor olyan jellemzőt tudtak azonosítani, melyek a csípőtörések szignifikáns prediktorainak tekinthetők tartósan gondozóotthoni ápolásra szoruló idős személyeknél. Ezek többek között a következők voltak: idős kor, fehér bőrű etnikai csoport, női nem, kognitív zavar, önálló napi életvitellel kapcsolatos függetlenség, önálló helyzetváltoztatásra való alkalmasság, megtartott vizelettartási képesség, kórelőzményben szereplő korábbi elesések, könnyen elterelhető figyelem, elkóborlásra való hajlam stb. Ez éppen ellentétes a gondozóotthonon kívül élő idős embereknél megfigyelhető helyzettel, akik esetében a csonttörések éppen azokat fenyegetik az átlagosnál nagyobb mértékben, akik mindennapos életvitelükben kevésbé képesek önállóságra.
Az új FRAiL eszköz eredményei különösen nagy jelentőségűek az idősek tartós gondozóotthoni ellátása során, mivel a csípőtörések csaknem 10 százaléka ilyen ápolási otthonokban következik be. A gondozóotthonban csonttörést elszenvedett idős ápoltak 36 százaléka 6 hónapon belül meghal, míg másik 17,3 százalékuknál tartós rokkantság marad vissza a fraktúra gyógyulását követően. Amennyiben az ápolási szolgáltatást végző személyzet már idejekorán szűri a bentlakókat törési kockázat szempontjából, még a baleset bekövetkezte előtt elejét veheti a rokkantságot okozó és az életet veszélyeztető csípőtáji fraktúráknak.
Többletkockázatot jelenthet a csonttörések szempontjából, ha az ápolási otthonban élő idős embernél egyidejűleg valamilyen alapbetegség is fennáll. A Fall Risk Index alapján például korábban arról számoltak be, hogy időskorú cukorbetegekben gyakran csökkent a testpozíció fenntartásának képessége, ami tipikusan fokozza az elesések kockázatát. Diabétesz kapcsán az elesések kockázati tényezőjének tekinthetők a korábbi elesések, a rossz alsó végtagi funkció, az egyensúly megtartásának bizonytalansága, a kórelőzményben szereplő koronaria-betegség, az ízületi gyulladás, a túlsúlyosság, a váz-izomrendszeri fájdalom, a depresszió, a látászavar, több gyógyszer (köztük altatószerek) egyidejű szedése, a perifériás neuropátia és az inzulinterápia.
