Valóban növekszik az ADHD-ban szenvedő amerikai kisgyermekek száma?
Tízezrekre tehető azon amerikai kisgyermekek száma, akiket ebben a korban nem engedélyezett pszichostimulánsokkal kezelnek, ráadásul az sem biztos, hogy egyáltalán ADHD-ban szenvednek.
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (attention deficit hyperactivity disorder, ADHD) egy neurológiai természetű fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, a feledékenység, a gyenge impulzuskontroll. Betegségnek, részképességzavarnak, néha fogyatékos állapotnak tekintik (Wikipédia). Az amerikai Centers for Disease Control and Prevention(CDC) adatai szerint több mint tízezer, 2-3 éves, ADHD-ben szenvedő amerikai kisgyermek részesül a gyermekgyógyászati irányelveknek nem megfelelő gyógyszeres kezelésben. Az atlantai Carter Központban megtartott szellemi egészségvédelmi fórumon hozták nyilvánosságra ezeket az adatokat, ahol a résztvevő orvosok, valamint a kívülálló szakértők számos tagja is azonnal erősen kritizálta ezt a gyakorlatot, hiszen az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ADHD-re vonatkozó irányelvei szerint ebben a korosztályban a serkentőszerek hatása és biztonságossága jóformán ismeretlen.
Aggodalomra ad okot, hogy egyre több amerikai kisgyermekek esetén mondják ki az ADHD diagnózisát és kezdik meg a gyógyszeres kezelést. 2013-ban egy országos felmérés szerint a 4 és 7 év közötti gyermekek 11%-át, és az egész gyermekkor folyamán a fiúk 20%-át nyilvánítják ADHD-ban szenvedőnek. Túlnyomó többségüket metilfenidáttal (Ritalin) vagy az amfetaminok keverékéből álló Adderall-lal kezelik. Ezek valóban nyugtatóan hathatnak a gyermekek hiperaktivitására és lobbanékonyságára, de gátolhatják a növekedést, és álmatlanságot, valamint hallucinációkat okozhatnak. Az amerikai FDA 6 éven aluli gyermekek számára csupán az Adderall használatát engedélyezi. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia legújabb irányelvei viszont már 4 és 5 évesek számára is engedélyezik a metilfenidát “off label” használatát abban az esetben, ha a szülőknek és az óvódapedagógusoknak a gyermek környezetének megváltoztatására irányuló speciális kiképzése eredménytelennek bizonyult. Négy éven aluli gyermekekre nem vonatkoznak ezek az irányelvek, mivel több szakértő szerint a hiperaktivitás és a lobbanékonyság a kisgyermekek fejlődésével járó tünet, és csak hosszabb megfigyelés után lehet majd eldönteni, hogy tényleg kóros jelenségről van-e szó.
Susanna N. Visser elemezte a CDC ilyen irányú kutatásait. A Medicaid adatai szerint egyedül Georgia államban minden 225 kisgyermek közül 1, azaz összesen 760 kisgyermek részesül ADHD elleni gyógyszeres kezelésben, amiből becslések szerint az Amerikai Egyesült Államok 50 tagországában tízezer fölöttire tehető az ilyen kezelések száma. Hozzáfűzte, hogy a MarketScan adatai arra engednek következtetni, hogy további négyezer kisgyermeket kezelnek ugyanígy a magánúton biztosítottak között is. Sokszor mellőzik a szülők és óvodapedagógusok ilyen irányú kiképzését is. Gyakran megesik, hogy a gyermek problémáival az orvoshoz fordulók mindössze egy receptet kapnak, melyen egy ilyen korban nem bizonyított, az USA-ban Class II-be sorolt gyógyszer (pl. opiátok, stimulánsok) szerepel. Néhány kutató szerint különleges körülmények között elfogadható lehet 2-3 éves korban is a serkentőszerek alkalmazása, pl. az egyik kiemelkedő ADHD szakértő Keith Conners professzor (Dukes Egyetem) kijelentette, hogy már ő is javasolt egyszer-kétszer ilyen kezelést, amikor már semmilyen más megoldás nem csillapította le az önmagára, vagy másokra veszélyt jelentő gyermeket. Dr Doris Greenberg gyermekpszichológus szerint is végszükség esetén fel lehet használni a metilfenidátot, ha a feszültség már a család széthullásával fenyeget. De felhívta a figyelmet arra is, hogy az ilyen mértékű veszély nagyon ritka, és valószínűleg nem fordul elő évi tízezer esetben az USA-ban. Sokszor maguk a szülők sem képesek megbirkózni a helyzettel, és egy csodagyógyszertől várják a megoldást. Egyébként a depressziós és szorongásos gyermekeknél is jelentkezhetnek hasonló tünetek, ilyenkor ezek a stimulánsok inkább ártanak.
A főleg hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó Dr Nancy Rappaport gyermekpszichológus szerint a zűrös családi élet bizonyos formái olyan magaviseletet válthatnak ki a legfiatalabb gyermekekben, amelynek tünetei gyakran összetéveszthetők az ADHD tüneteivel. “A kisgyermekek vadoncságukkal és fegyelmezhetetlenségükkel a környezetükben uralkodó zűrzavarra hívják fel a figyelmet”- mondta Dr Rappaport.“Ahol az erőszak, a drogok, vagy az alkohol az úr, és ahol a kétéves gyermeket elhanyagolják, a gyermek agresszióval és lobbanékonysággal válaszol. Az ilyen szülők leggyakrabban egy gyors megoldást keresnek, és mi sem egyszerűbb, mint valami gyógyszer beadása. Ez felháborító!”
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
