Léteznek-e már orvosi ember-kiborgok? A válaszhoz először definiálni kelle­ne az ember-kiborg egészségügy szerinti fogalmát. Mi a különbség a huma­nista és a poszthumanista orvoslásnak az egészségügy technikai fejlődéssel kapcsolatos felfogása, elfogadása között? Eljutott-e az orvoslás az extra emberi képességeket is adó mesterséges szervekig? Vajon a kiborglét mint poszthumanista fogalom létezhet-e a jelenlegi humanista egészségügyben? A közlemény ezekre a kérdésekre próbál választ adni, és javaslatot tesz az orvosi ember-kiborg definíciójára is.

A funkcionális bélbetegségek jelentős életminőség-romlással járnak. A kró­nikus hasi fájdalom, a puffadás, valamint a székelési zavarok nagymér­tékben befolyásolják a mindennapi aktivitást, a munkavégzést és a társas kapcsolatokat. A stressz és az emésztőrendszeri tünetek között gyakran kétirányú kapcsolat figyelhető meg: a stressz fokozza a gasztrointesztinális tüneteket, míg a tartós tünetek további pszichés terhelést okoznak. Ez a circulus vitiosus (ördögi kör) jelentős szerepet játszik a funkcionális táp­csatornai betegségek krónikussá válásában.

A vulva laphámkarcinómája ritka daga­nat, melynek előfordulása az idős női populációban növekvő tendenciát mutat. Korai stádiumban sebészi kezeléssel jó eredmények érhetők el, azonban előreha­ladott vagy áttétes esetekben a prognózis kedvezőtlen, a hagyományos szisztémás kezelési lehetőségek hatékonysága kor­látozott.

Egy közlemény szerint az AI-doktor jobb, mint a kiégett, érdektelen humán orvos. A ChatGPT legújabb verziói egyre jobban teljesítenek az orvosi diag­nosztika és döntéshozatal területén az elméleti teszteken, de hogyan teljesít az AI (a gép) valós orvosi megoldások esetén? Hogyan jutott el az orvoslás az implantációtól az orvosi ember-kiborgokig? Eljutott-e már valóban?

A vércukorszint szabályozása a szervezet egyik legprecízebb „termosztátja”, melynek célja a glükózhomeosztázis fenntartása. Ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy összetett hormonális szabályozó mechanizmusok segítségével – melyben az inzulin és a glükagon a főszereplők – a vércukorszintet egy meghatározott tartományban próbálja tartani. A szénhidrát-anyagcsere zavarának egyik első jele e homeosztázis zavara és a vércukor-variabilitás fokozódása. A közlemény ennek szerepét és befolyásolásának lehetőségeit mutatja be.

Ha a beteg ellátása és életkilátása csak az orvostól függne, akkor a bioetika lényegében az orvos és a beteg morális kapcsolatáról és döntéseiről szólna. A beteg azonban morális kapcsolatban áll a bioszférával is: az életfeltétele­inket biztosító közös földi erőforrásainkat egyre erősebben károsítjuk,¹ és „cserébe” a bioszféra betegségei (vegyi és műanyagterhelés, légszennyezés, hőhullámok, erdőtüzek, betegségvektorok terjedése stb.) egyre erősödő etiológiai szerepet játszanak az ember betegségében.² Az ökoszisztéma romlásával szorosabban összefüggő – kardiális, neurológiai, onkológiai, infektológiai, pulmonológiai, mentális stb. – betegségben szenvedő ember és hozzátartozói a leginkább motiváltak „ökoetikátlan” viselkedésük megvál­toztatására. Ebben rejlik az orvos nagy lehetősége és szakmai kötelessége, hiszen a bioszféra védelme a betegségprevenció új bioetikai dimenziója, mellyel az orvos alapvető küldetését teljesíti: az élet védelmét.