Az idős betegek szívinfarktusának ellátásával, sztatinkezelésével, malnutríciójának leküzdésével, transzkatéteres aortabillentyű-beültetésének (TAVI) javallatával és a TAVI utáni endocarditis megelőzésével kapcsolatos aktuális európai ajánlásokat tekinti át a cikk.

A helyes táplálkozás hozzájárul az egészség megőrzéséhez, helyreállí­tásához, javítja az életminőséget. A kor előrehaladtával egyre nagyobb a malnutríció kockázata, melynek szűrése és az egyénre szabott táplálkozási terv elkészítése fontos eleme az idősek gondozásának.

Idős betegeink panaszai között nem ritka az étkezés közben előforduló krákogás, köhécselés, köhögés, amit megfigyelhetünk a család és a baráti kör idősebb tagjai társaságában is. Rossz szokásról lenne szó? A gyakori bronchitisz lenne az ok? Az időskor leggyakoribb hálálozási okát, a tüdő­gyulladást vajon minden esetben a hosszan tartó fekvésre, az immunrend­szer gyengeségére kell visszavezetni? Az orvostudomány újabb eredményei közé tartozik az időskor funkciózavarainak részletes feltárása – így a nyelési zavaroké is. A preszbifágia közelebbi ismerete differenciálja a válaszadást az imént feltett kérdésekre.

A FORTA lista 2008-tól kidolgozott klasszifikációs rendszer, melynek célja, hogy az idős betegek gyógyszerelésének minőségét javítsa. A beosztás A (nélkülözhetetlen), B (előnyös), C (kérdéses) és D (kerülendő) kategóriákat különböztet meg. Csak úgy alkalmazható, ha a beteg orvosi adatai ismerete­sek. A FORTA-t be kell ágyazni az idős betegekkel kapcsolatos diagnosztikai és terápiás tevékenységbe. Az eddigi validálások egyértelműen igazolják, hogy alkalmazásával az idősek gyógyszerelésének minősége javul.

Az idősödés nem egyszerű életrajzi vagy demográfiai adat, hanem egyé­ni, családi, közösségi és társadalmi szinten jelentkező, igen összetett morális, gazdasá­gi, politikai, szociális és egészségügyi kér­déskör, melynek jelentős része gyógyító-megelőző szakellátással oldható csak meg, hiszen az egyén szomatikus és mentális kapacitásának csökkenése, társas-társadal­mi kapcsolatainak beszűkülése, érzelmi és spirituális igényeinek növekedése betegsé­gekben manifesztálódik, különösen akkor, ha nem figyelünk minden részletre időben és eléggé.

A társadalom idősödése kapcsán az 1980-as években a médiában is felkapott téma lett a „csendes epidémia”: az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, a vaszkuláris típusú szellemi hanyatlás terjedése. Az újabb felmérések azonban nem igazol­ják a félelmet. Európában három tanulmány is arról adott hírt, hogy a 75 év fe­lettiek körében az 1980-as években észlelt előfordulási arány nem nőtt, sőt ta­lán csökkent.
New England Journal of Medicine, 2013. november

Rendszeres mozgással, testedzéssel a mobilitás idős korban is javítható. Már a min­dennapi, szokványos testmozgás (pl. séta, házimunka) is kedvezően befolyásol­ja az időskori mozgásképességet. A célzott edzésprogramok (egyensúlyfejlesztés, gyorsasági/erőnléti tréning, a kognitív viselkedés fejlesztése) szintén pozitív hatá­súak. A mobilitás javítását célzó beavatkozások tervezésében figyelembe kell venni a mozgástól és az eleséstől való félelmet mint korlátozó tényezőt. 

A száj-garat üreg a normális flóra mellett kolonizálódhat patogén baktériumokkal, ezek aspirációja nozokomiális pneumóniát okozhat. Komplex programok és az azokba épített beépített szájápolási protokoll bevezetésével az aspirációs pneumónia kockázatát jelentősen csökkenteni lehet, rövidül az ápolási, lélegeztetési idő, jelentős költségmegtakarítás mutatkozik.

A halláscsökkenés a 61−70 éves korosztály harmadát, a 85 év felettiek több mint 80%-át érinti. Felismerésére 50–60 éves kor felett szűrővizsgálatokat kell végezni. A rendelői szűrőmódszerek közé tartozik a suttogáspróba és az audioszkópia. A kórelőzmény felvétele fényt deríthet pl. zajártalomra, ototoxikus gyógyszerek használatára. A hallójárat és a dobhártya vizsgálata azonosíthatja a vezetéses halláscsökkenés okát. A diagnózist audiometriás vizsgálattal meg kell erősíteni. A hirtelen fellépő szenzorineurális halláscsökkenés hátterét sürgősen ki kell vizsgálni. Az időskori halláscsökkenés javítását az akadályozhatja, hogy az érintettben nem tudatosul fogyatékossága, azt az öregedés természetes és elkerülhetetlen velejárójának hiszi, illetve nem használja a hallásjavító eszközt, mert azt megbélyegzőnek, drágának vagy kényelmetlennek tartja.

Korral járó oszteoporotikus törést az összes csontritkulásos beteg kb. 7%-a szenved el, ám az ő ellátásuk az osteoporosisra költött összeg több mint 60%-át emészti fel. A törések számának csökkentése az emberi, orvosi következmények megelőzésén túl jelentős gazdasági előnnyel is jár.