A szisztémás szklerózis autoimmun betegség, mely részben a bőrt, részben a belső szerveket érinti. A betegség alapja, hogy az immunrendszer a szer­vezet saját szerveit, szöveteit idegenként ismeri fel, és immunreakciót indít velük szemben.

A heveny jobbszívfél-elégtelenség kórélettana, a betegek ellátása, sze­mélyre szabott kezelésük irányítása bonyolult feladat. Az elkülönítő és az akut kórismézés alapja a betegágy melletti célzott echokardiográfia. A ke­zelés célja az alapbetegség, illetve a kiváltó tényezők kezelése, kombinálva a hemodinamika egyénileg tervezett, a jobb kamra fennálló működéséhez igazított optimalizálásával.

Heberden 1768-ban leírta az angina pectorist, de a kezelésére „keveset vagy semmit sem” ajánlhatott. Hat évvel később Joseph Priestley felfedezte a nitrogén-monoxidot. Újabban a nitroglicerin és más nitrogénvegyületek az angina hatásos terápiáját jelentik, beleértve a transzdermális alkalmazási módot is.

Egyes adatok szerint bizonyos értágító vérnyomáscsökkentő szerek növelhetik a makuladegeneráció veszélyét, de az adatok alapján túl korai lenne e szereket “perbe fogni”.

A hipertrófiás kardiomiopátia a leggyakoribb monogénes kardiomiopátia. A hir­telen szívhalál elsődleges és másodlagos megelőzése, valamint a genetikai ta­nácsadás pontos diagnosztikát követel. Tünetekben megnyilvánuló lefolyás ese­tén a kezelés középpontjában a béta-blokkolók és a kalciumantagonisták állnak. Ugyancsak bevett kezelési mód a miektómia és a septum részeinek perkután al­koholos ablációja. Nehéz feladat az elsődleges megelőzés céljából implantálható kardioverter-defibrillátorral ellátandó betegek azonosítása. Ehhez az elterjedt koc­kázati tényezők mellett az új képalkotó eljárásokat is érdemes segítségül hívni.

A rosacea az arcon megjelenő szimmetrikus bőrpírral, égő érzéssel, gyulladásos elváltozásokkal (papulákkal és pustulákkal) és telangiectasiákkal járó bőrbetegség. A klinikai tünetek alapján nem egy betegségről, hanem egy vagy több domináns tünettel jellemezhető betegségek családjáról van szó. 

Az akut szívelégtelenség felismerése és az ellátás adekvát megkezdése minden orvosnak feladata lehet, függetlenül a szakmájától. Az első lépés az akut szívelégtelenség diagnózisának felállítása. A diagnózis nem mindig egyértelmű, de minden betegen a lehető leghamarabb echokardiográfiás vizsgálatot kell végezni. 

A szívelégtelenség jelentős népegészségügyi hatásokkal bíró betegség. Az USA-ban körülbelül 5,2 millió embert érint, és évente több mint 3 millióan keresik fel háziorvosukat emiatt.