A trigeminusneuralgia az egyik leghevesebb fájdalommal járó kraniális neuropátia, melyet az V. agyideg hirtelen, szúró, áramütésszerű fájdalma jellemez. A diagnózis klinikai, a szekunder okok kizárásához MRI szüksé­ges. A kezelés első vonalban karbamazepin, refrakter esetekben műtéti megoldások (pl. mikrovaszkuláris dekompresszió) javasoltak. A betegség jelentős életminőség-romlást okozhat, komplex, multidiszciplináris meg­közelítést igényel.

 A daganatos betegek ellátását szolgáló orvosi diagnosztika és terápia rohamos fejlődésen megy át. Míg a molekulárisan célzott gyógyszerek térhódítása ta­pasztalható, a hagyományos citosztatikus és hormonterápiák számos indikáció­ban jelenleg is preferáltak, így ezen szerek terápiás és nemkívánatos effektusai­nak ismerete továbbra is fontos. Közel 150 klasszikus kemoterápiás és endokrin hatóanyag törzskönyveit és vonatkozó szakirodalmi adatait áttekintve megál­lapítható, hogy a vizsgált ágensek harmadánál észlelhető glükometabolikus mellékhatás, legtöbbször enyhe és átmeneti hiperglikémia, ritkábban szekun­der diabétesz. Súlyos szövődmények nem jellemzők, antidiabetikus kezelésre vagy nincs szükség, vagy orális antidiabetikumok beállítása elegendő. Az új onkodiabetológiai szemlélet és a klasszikus daganatterápia megfelelő mel­lékhatás-menedzsmentje alapvető feltétel, melynek hiányában a daganatos betegek életminősége és életkilátásai kedvezőtlenebbül alakulnak.

Egy vizsgálat szerint a menopauza környékén a rendszeres nemi élet csökkenti a genitourináris szindróma kellemetlen tüneteinek kockázatát.

Japán kutatók szerint egy specifikus immunsejt-alcsoport, az EGR1-t expresszáló CD14+ monociták okozzák a betegségben kialakuló veseelégtelenséget.

A malignus nem melanóma bőrtumorok általában alacsony rizikójú betegségek, melyek sebészi úton jól gyógyíthatóak, azonban a lokálisan kiterjedt vagy metasztatikus tumorok kezelése igen nagy terápiás kihívást jelent. A korábban alkalmazott citotoxikus kemoterápiák és az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) gátló terápiák magas morbiditással jártak és hosszú távon gyenge terápiás eredményt mutattak, azonban a Hedgehog jelátviteli utat gátló célzott terápiák és az immunterápiák megjelenésével a betegek életkilátásai javultak, mind a túlélés, mind az életminőség tekintetében. A neoadjuváns immunterápiák vizsgálata még folyamatban van, de a bizonytalan sebészi szélek vagy jelentős morbiditás[1]sal és funkcióvesztéssel járó műtétek esetén az immunterápia jó alternatíva lehet az esztétika és a funkció megőrzésében, és az onkológiai terápiák kombinációjával a beteg hosszú távú túléléséhez is hozzájárul. Két esetbemutatásunkkal a fenti megállapításokat kívánjuk megerősíteni.

Magy Onkol 69:173-178, 2025

Cél: A fej-nyak régiót érintő nagy kiterjedésű bőrtumorok reszekcióját követő szövethiányok pótlására centrumunkban érnyeles vagy szabad lebenyt használunk. A mikrovaszkuláris helyreállító sebészetben a rekonstrukciós lebeny kiválasztásánál több tényezőt kell figyelembe vennünk. Legfontosabb szempontjaink a szövethiány mérete és összetétele, a befogadó erek és a hiány távolsága, valamint az adóterületen jelentkező lehetséges változások, donorhelyi szövődmények. Ezek gyakorisága és életminőséget befolyásoló hatása a modern helyreállító sebészeti szempontok egyik fontos pillérét adja.

Módszerek: Közleményünkben egy eset ismertetésével szeretnénk bemutatni a ritkán alkalmazott, de történetileg első szabad lebeny, korszerű perforátor lebeny változatát. A SCIP (superficial circumflex iliac artery perforator) lebeny donorhelyi morbiditása alacsony és primer műtéttel párhuzamosan preparálható.

Eredmények: Sikeres SCIP lebenyt a hazai szakirodalomban ezen eset kapcsán írunk le először. Következtetések: A lebeny előnyös tulajdonságai miatt hasznosan egészítheti ki a rekonstruktív palettát.

Magy Onkol 69:160-164, 2025

A cikkben átfogó képet kaphatunk az elhízás epidemiológiájáról, patofiziológiai hátteréről, legfőbb szövődményeiről; a metabolikus, kardiovaszkuláris, onkológiai, pszichés és mozgásszervi következményeiről, diagnosztikai kritériumairól és mód­szereiről, valamint a kezelési lehetőségekről, a megelőzés stratégiáiról és a népegészségügyi programokról is.

 Az elmúlt évtizedek aktív kutatásai ellenére a daganatos betegek neuropátiás fájdalmának csillapítása továbbra is komoly terápiás kihívás, és a nem neuropátiás fájdalommal élőkkel összehasonlítva rosszabb kimene­tellel és életminőséggel társul. Sajnos aluldiagnosztizált és alulkezelt, ezért világszerte hangsúlyozzák ezen terület fontosságát, a multidiszciplináris megközelítés és a személyre szabott kezelés szükségességét.

A vastagbélrák jelenlegi próbálkozás alapú kezelése helyett a betegből kivett tumor organoiddal határozzák meg a lehető legjobb terápiás módszert.

A FOXP4 gén melletti egyik génváltozat és a long-COVID kockázata között asszociáció áll fenn, amely független a súlyos COVID-19 kialakulásának rizikójától.