Átlagosan 35%-kal jobban fogytak azok a nők, akiknél hormonpótló terápia mellett alkalmazták a fogyasztószert.

A krónikus gyulladásos mozgásszervi betegek egy része a betegség megélt fizikai és funkcionális behatásait és mentális/érzelmi kihívásait az objektív biomarkerektől és a klinikai gyakorlatban általánosan alkalmazott indi­kátoroktól eltérően értékeli. A gyulladásos immunológiai mechanizmu­sok centrális szenzitizáló tényezőkként hatnak. Az itt bemutatott vizsgá­lat eredményei alátámasztják, hogy a gyulladásos szenzitizáción alapuló nociplasztikus fájdalmak, amelyek az érzékelt súlyosság és életminőség mentális, valamint a fáradtság vitalitási doménjeivel állnak kapcsolatban, a központi idegrendszeri plaszticitás révén részt vesznek a kapcsolódó pszichés képességek, illetve hiányaik és a betegségben mérhető mentális és érzelmi attitűd alakításában.

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus polyarthritis klinikai képében je­lentkező betegség, melyben a krónikusan fennálló proinflammatorikus citokinterhelés, inadekvát D₃-vitamin-ellátottság, fizikai inaktivitás, másod­lagos sarcopenia, valamint a gyakran alkalmazott kortikoszteroid-terápia okozta csökkent csonttömeg akár a populáció 50%-ánál is fennállhat, 30%- nál pedig ez elérheti az osteoporosis mértékét. Emellett a törési rizikó, főleg a vertebrális, akár 3–5-ször gyakoribb lehet. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Reumatológiai és Immunológiai Klinika Kenézy Gyula Campusán a 2024. április és 2025. január közötti időszakban az RA-val gondozott be­tegeinkkel folytatott kutatásunk során azt vizsgáltuk, van-e különbség az RA-ban szenvedők és a korban és nemben illesztett RA-ban nem szenvedők között a csontdenzitás, a törési rizikó tekintetében, valamint a prevalens törések és elesések gyakoriságában. Másodsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a csontdenzitást, az elesési és prevalens törési gyakoriságot hogyan befolyásolják az RA betegségspecifikus jellegzetességei.

A derékfájdalom a leggyakoribb egészségügyi panaszok egyike, amely jelentős egyéni szenvedéssel, munkaképesség-csökkenéssel és társadal­mi teherrel jár. A kórkép hátterében többféle mechanizmus – nociceptív, neuropátiás és nociplasztikus – állhat, amelyek aránya és kombinációja meghatározza a klinikai képet és a terápiás választ. Az akut derékfájda­lom többsége spontán javul, ezért a túlkezelés kerülendő, míg a krónikus forma komplex bio-pszichoszociális megközelítést igényel. A neuropátiás és nociplasztikus komponensek felismerése különösen fontos, mert a ha­gyományos fájdalomcsillapítók gyakran hatástalanok. A multidiszciplináris, személyre szabott kezelés a funkcionális helyreállítást és az életminőség javítását célozza.

A motoros emlékek megszilárdulása a nem gyors szemmozgásos (NREM) alvásszakaszban történik meg – pontosan ez a folyamat szenved zavart egyes neurodegeneratív kórképekben.

A hasi zsírfelhalmozódás és az izomtömegvesztés jelentősen növeli a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázatát.

A másokkal kapcsolatos együttérzés jelentős pozitív hatással van a pszichés jóllétre és kiegyensúlyozottságra.

Az irritábilis bél szindróma (IBS) az agy-bél interakciók zavarával járó beteg­ségcsoport egyik ismert, krónikus, relabáló tünetekkel jelentkező tápcsator­nai kórképe, amely jelentős életminőség-romlással társulhat, és nagy terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre. A jelenleg érvényben lévő Róma IV. kritériumrendszer szerinti pozitív diagnosztika, a Bristol-székletskála szerinti altípus-besorolás, valamint a személyre szabott, interdiszciplináris terápiák alkalmazása elősegíti az optimális betegellátást. Magyarországon a legutób­bi, 2024-ben megjelent irányelv segíti a diagnosztikát és a terápiát.

Az új, rendkívül precíz ultrahangos eljárás hatékonyan képes célzottan kezelni a korai prosztatarákot, miközben megőrzi a betegek életminőségét.