Egy vizsgálati vakcina képes „betanítani” a T-sejteket a KRAS-mutációk felismerésére. 

A vénás thromboembolia kezelése kapcsán a gyógyszerválasztás fontos szempontja, hogy az alvadásgátlás céljából alkalmazott szer megfele­lő hatásosság mellett a rekurrens vénás thromboembolia és a nem kí­vánt vérzéses epizódok lehető legkisebb kockázatával társuljon. Jelen tanulmány szerzői az új típusú alvadásgátló apixaban és rivaroxaban hatásosságát és biztonságosságát hasonlították össze, és azt találták, hogy a vénás thromboembolia miatt újonnan indított apixabankezelés a rekurrens vénás thromboembolia és a nem kívánt vérzéses epizódok csökkent kockázatával társul, a rivaroxaban szedését kezdő betegekhez képest.

Annals of Internal Medicine, 2022. január

Az orális alvadásgátló szerek ma már a vénás tromboembóliák standard kezelésének részét képezik. A rekurrens VTE-események kivédésére szükség lehet az első VTE-epizód után kiterjesztett kezelésre. A szerzők metaanalízisükben a kiterjesztett terápiában alkalmazott NOAC-okat hasonlították össze. A metaanalízis megerősítette az egyes vizsgálatok alapján levont következtetéseket, azaz minden vizsgált NOAC alkalmazása mellett a VTE, illetve a VTE-vel összefüggő halálozás kockázatának statisztikailag szignifikáns csökkenését igazolta warfarinnal (INR 2,0−3,0) összehasonlítva. A biztonságossági oldalon azonban kiemelkedett az apixaban, aminek használata kisebb vérzéses rizikóval társult, mint a többi NOAC.

PLoS ONE, 2018

A vénás tromboembóliáknál (VTE) alkalmazandó alvadásgátlás során az első hetekben a legmagasabb a rekurrencia és a vérzés veszélye. Az AMPLIFY vizsgálat ezen előre meghatározott alcsoportelemzésében a vizsgálati karoknál (apixaban vs. LMWH/KVA) a terápia elején nézték a hatékonyságot és biztonságosságot, mely azért is fontos, mert az apixabant LMWH bevezetés nélkül alkalmazták. A vizsgált 7, 21 és 90 nap során hatékonyság szempontjából az apixaban noninferiornak bizonyult; ezen korai időszakban apixabannal már megfigyelhető a csökkenő vérzéses rizikó is.

Thrombosis and Haemostasis, 2016. április

Egy 36 éves nő harmadik gyermekét császármetszéssel kellett világra segíteni, mert a magzat feje nem illeszkedett be, emellett macrosomia és chorioamnionitis is fennállt. Az asszony hazabocsátása után két nappal amiatt ment vissza a kórházba, mert bal lába erősen megduzzadt és kipirosodott. Terhessége alatt cukorbetegsége alakult ki, melyet diétával tartottak karban, testtömmegindexe (BMI, body mass index) 35 volt, mindkét alsó végtagján kanyargós vénák látszottak, és bal lábán felületes thrombophlebitis egyértelmű jelei mutatkoztak. A vénák kompressziós ultrahangvizsgálata (CU/S, compression venous ultrasound) a vena femoralis kiterjedt thrombosisát igazolta, mely a kismedencébe is beterjedt.

Molekuláris mechanizmusok finoman beállított kölcsönhatása alakítja ki citokinek, hormonok és növekedési faktorok útján a csontanyagcsere homeosztázisát. A RANK/RANKL/OPG rendszer aktívan közreműködik az oszteoklasztok differenciálódásában és működésében, és számos kórélettani mechanizmus központi szereplőjének látszik. Az oszteoklasztok fokozott aktivitása destruktív gyulladásos jelenségekhez és/vagy oszteoporózishoz, az oszteoblasztok fokozott tevékenysége oszteopetrózishoz vezethet. A közlemény leírja az átépülésben fontos metabolikus útvonalakat, kiemelve a gyulladásnak a csontmetabolizmusra gyakorolt hatását és a klinikailag hasznosítható kutatási eredményeket.

A különféle idült gyulladásos folyamatok, pl. a reumatikus betegségek, a krónikus vírusfertőzések és az ateroszklerózis patogenezisének összehasonlítása érdekes hasonlóságokra és különbségekre világít rá. A citokinek által elindított gyulladásos kaszkádok szisztémás mediátorainak hatására aktiválódik az endotél, endoteliális diszfunkció alakul ki, és megváltozik az interferonok, interleukinok, kemokinek különféle készleteit hordozó limfocita alpopulációk egyensúlya. Az ateroszklerózis és az egyéb krónikus gyulladások kórélettani érintkezési pontjai mindinkább előtérbe kerülnek a kardiovaszkuláris kockázatbecslésben és prevencióban.

Az összefoglaló közlemény második része részletesen tárgyalja a vénás tromboembóliás kórképek terápiájának (másodlagos megelőzésének) és elsődleges megelőzésének indikációit, ellenjavallatait, a kezelés időtartamát, illetve eszközeit: a heparinkészítményeket (kis molekulatömegű és nem frakcionált heparin), a K vitamin-antagonistákat, valamint az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) előnyeit és hátrányait, a VTE ellátásának aktuális kérdéseit.