A közelmúlt nemzetközi kardiológiai kongresszusain több előadás is bizonyította, hogy az állandóan fennálló és a ritkán, rohamszerűen jelentkező pitvarfibrilláció az agyi katasztrófa kockázatát tekintve nem eshet azonos megítélés alá.
A K-vitamin-antagonisták (KVA) engedélyezése után több mint öt évtizeddel kerültek be a terápiás eszköztárba az új orális alvadásgátló szerek (NOAC, non-KVA oral anticoagulant), mint amilyen például a dabigatran (direkt trombininhibitor, DTI), a rivaroxaban, az apixaban és az edoxaban (Xa faktor inhibitor, FXaI). A NOAC szerek farmakokinetikai profilja pontosabban látható előre, mint a warfariné, és kisebb gyakorisággal kell számítani arra is, hogy az alkalmazott szer kölcsönhatásba lép más gyógyszerekkel vagy bizonyos ételekkel. Ezen túlmenően nincs szükség az alvadási paraméterek rutin monitorozására sem. Eugene Yang összefoglaló közleményének célja, hogy elemezze az új orális alvadásgátlók szerepét a nonvalvuláris pitvarfibrillációhoz társuló stroke-kockázat csökkentésében.
Az apixaban a direkt Xa-faktor- (FXa) inhibítorok új osztályának legújabb képviselője, melyet a warfarin és az acetilszalicilsav alternatívájaként tanulmányoztak széleskörűen a pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegek stroke-prevenciójában. A két fázis III vizsgálat különös jelentőségét az adja, hogy a PF az arritmia leggyakoribb oka, amelynek fontos – súlyos korlátozottságot vagy halált okozó − szövődménye a kardioembóliás stroke. Az ARISTOTLE vizsgálat eredményei azt jelzik, hogy az apixaban jobb a warfarinnál a stroke és szisztémás embolizáció profilaxisában. Az AVERROES vizsgálat is szuperior eredményt mutatott az elsődleges végpont tekintetében aszpirinnel szemben, ami nem többletvérzés árán valósult meg. Core Evidence, 2012. július
A European Society of Hypertension „Hypertension Arrythmias and Thrombosis” munkacsoportjának állásfoglalása a hypertonia és pitvarfibrilláció diagnosztikájáról, prevenciójáról és terápiájáról azt mutatja, hogy a tromboembóliás események prevenciójában ígéretesnek tünnek azok az új alvadásgátló szerek, melyeknek alkalmazása nem teszi szükségessé az INR rendszeres monitorozását.
A hypertonia a leggyakoribb kardiovaszkuláris betegség (a fejlett országok felnőtt lakosságának 20–50%-át érinti), míg a pitvarfibrilláció (AF) a leggyakoribb a klinikailag jelentős ritmuszavarok közül. A két betegség gyakran egyidejűleg áll fenn, és incidenciájuk az életkor előrehaladtával meredeken emelkedik.
A pitvarfibrilláció a kardioembóliás stroke fő oka. A tromboembóliás események profilaxisa acetil-szalicilsavval vagy K-vitamin-antagonistákkal történhet. A közlemény az apixaban, a rivaroxaban és a dabigatran pitvarfibrillációban való alkalmazásával kapcsolatos III. fázisú klinikai vizsgálatok (ARISTOTLE, ROCKET-AF, RE-LY) rendelkezésre álló eredményeit tekinti át.
A pitvarfibrilláció kezelése sokat fejlődött, s különösen igaz ez az antitrombotikus gyógyszerekre. Az új ajánlások szerint a tromboembólia lehetőségét AF-ben mindig mérlegelni kell, és a CHADS2 helyett jobb a CHA2DS2-VASC pontrendszert használni az antikoaguláns terápiával kapcsolatos döntések meghozatalakor.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.