Az autoimmun hepatitis ismeretlen eredetű, immunmediált gyulladásos májbetegség. Kialakulásában kulcsszerepet játszik genetikailag hajlamos egyéneknél a környezeti tényezők hatására, a T-regulátor sejt elégtelen funkciója következtében a  hepatocyták elleni öntolerancia elvesztése és a szövetkárosító autoimmun reakció. Emelkedett transzaminázszint, autoantitestek, magas szérum-IgG-szint, hisztológiában interface hepatitis, lymphoplazmasejtes infiltráció jellemzi. Döntően középkorú nők betegsége, de bármely életkorban előfordul. Évekig tünetmentes lehet, és jelentkezhet súlyos akut vagy krónikus hepatitis, illetve „kriptogén” cirrózis képében. A kórlefolyás igen nagy egyéni változatosságot mutathat, jellemzően fellángolásokkal és spontán remissziókkal járhat.

A monoklonális antitesteknek egyre nagyobb szerepük van a sclerosis multiplex kezelésében. Az első ilyen készítmény a natalizumab volt. Miután ez a szer hatékonynak bizonyult, megkezdődött több – korábban elsősorban malignus betegségek kezelésére kifejlesztett – monoklonális antitest kipróbálása SM-betegeknél.

A gestatiós diabetes mellitus (GDM) magában foglalja az összes, terhesség alatt kezdődő vagy annak során felismert szénhidrátanyagcsere-zavart, azok súlyosságától és a terhesség utáni fennmaradásától függetlenül, nem kizárva annak a lehetőségét sem, hogy a glükózintolerancia már a terhesség előtt is fennállt, csak korábban nem került kórismézésre.¹ 

Két amerikai kutatócsoport a napokban arról számolt be, hogy hosszas kutatómunka eredményeként sikerrel határozták meg a HIV fertőzés létrejöttében létfontosságú szerepet játszó egyik fehérje szerkezetét. Ez az eddig hiányzó információ lehet a HIV elleni védőoltás kifejlesztésének egyik kulcsa.