A 4 éves időszak alatti nagyobb HbA1c-ingadozások cukorbetegekben az átlagos HbA1c-szintektől függetlenül a későbbi halálozási kimenetel jelentősen megnövekedett kockázatával jártak együtt.

Az egyéb antidiabetikus kezelésekhez adott dapagliflozin a hemoglobin A1c szintek javításával segíthet a 2-es típusú diabetesben szenvedő gyermekeknek, serdülőknek és fiatal felnőtteknek.

Az elhízás és a kardiovaszkuláris kockázat mérséklésére a csökkentett szénhidráttartalmú diéta és sport kombinációja jó választás egyébként egészséges egyéneknél. Bizonyítani kívántuk, hogy az 1-es típusú cukor­betegek fizikai aktivitása során az alacsony szénhidráttartalmú diéta az inzulinadagolás helyes megválasztásával biztonságos, és csökkenti mind a rövid, mind a hosszú távú szövődmények kialakulását. Adataink alátá­masztják, hogy az új típusú inzulinok, szöveti glükózszenzorok, valamint pumpák megjelenésének köszönhetően a feltételek adottak egy szaba­dabb, szövődménymentesebb élethez a T1DM-es betegek számára is.

Cukorbetegekben a vércukor túlzott ingadozása esetén a COVID fertőzés súlyosabb kimenetelére számíthatunk.

Számos orvosi szakma gyakorlatában előfordulhatnak rosszul tipizált cukor­betegek. A monogénes diabeteses páciensek többségét kezdetben 1-es vagy 2-es típusúnak tipizálják. A GCK-MODY betegeknél a pontos klasszifikáció a felesleges gyógyszeres terápia elhagyásához, jobb életminőséghez vezethet, és segíthet megtalálni a családon belül még nem diagnosztizált betegeket.

Azoknál a betegeknél, akiknek életközepi glükózszintje a diabeteses tar­tományba emelkedett, nagyobb kardiovaszkuláris kockázat állt fenn, mint azoknál, akiknél stabil maradt, vagy az emelkedés nem érte el a cukorbe­tegségre jellemző küszöbértéket.

Diab Care, 2019.

A 2-es típusú cukorbetegség terápiájában az elmúlt években bevezetett új gyógyszercsoport, a nátrium-glükóz kotranszporter-2 (SGLT2-) gátlók szemléletbeli változást hoztak a betegek kezelésében és jelentősen gazda­gították az ismereteket a vesének a glükóz homeosztázisában betöltött sze­repéről. A szelektív SGLT2-gátlók a vese tubulusaiban a glükózreabszorpció gátlásával csökkentik a plazma glükózszintjét, a glükotoxicitást, az en­dogén glükóztermelést, az inzulinrezisztenciát. Hatásukból következően testtömegcsökkenést okoznak. Fokozzák a diurézist, mérséklik a vérnyo­mást, nem stimulálják az inzulinszekréciót, béta-sejt-védő hatásuk van, érdemi mellékhatás nélkül.

A cerebrum morfológiai eltérései előbb utóbb funkcionális zavarokat is okoznak. Japán szerzők a vércukorszint változásai, az inzulinrezisztencia és a fehérállományi eltérések alapján elemezték a cukorbetegek kognitív funkcióinak változásait, és igazolták, hogy cukorbetegségben kognitív és affektív hanyatlás észlelhető. 

A hyperglykaemia kontrollálása alapvető jelentőségű a cukorbetegség mikro- és makrovaszkuláris szövődményeinek prevenciója szempontjából. Az oxidatív stressznek fontos szerepet tulajdonítanak a hyperglykaemia által indukált érkárosodás patogenezisében, mely aztán érrendszeri szövődmények alapját teremti meg. Különösképpen a vércukorszint ingadozásáról bizonyosodott be, hogy erőteljesebb hatást gyakorol az oxidatív stresszre, mint a krónikusan fennálló állandó hyperglykaemia. 

A különféle idült gyulladásos folyamatok, pl. a reumatikus betegségek, a krónikus vírusfertőzések és az ateroszklerózis patogenezisének összehasonlítása érdekes hasonlóságokra és különbségekre világít rá. A citokinek által elindított gyulladásos kaszkádok szisztémás mediátorainak hatására aktiválódik az endotél, endoteliális diszfunkció alakul ki, és megváltozik az interferonok, interleukinok, kemokinek különféle készleteit hordozó limfocita alpopulációk egyensúlya. Az ateroszklerózis és az egyéb krónikus gyulladások kórélettani érintkezési pontjai mindinkább előtérbe kerülnek a kardiovaszkuláris kockázatbecslésben és prevencióban.