Az immunalapú kezelések továbbra is elégtelenek a myelodysplasiás szindrómák (MDS) esetében.

Az immunellenőrzési pontot gátlókkal (immune checkpoint inhibitors, ICI) végzett immunterápia a daganatos betegellátás útján forradalmi változásokat hozott. Ezek a kezelések hatékonyak a hagyományos ke­moterápiával szemben ellenálló daganatok esetében is, azonban egyedi mellékhatásprofillal rendelkeznek. Az ICI-k képesek serkenteni az immun­rendszer tumorellenes aktivitását, ugyanakkor a szervezet öntoleranciá­jának megbontása miatt autoimmun reakciókat is kiválthatnak. Az egyik legfontosabb szövődménycsoport az endokrin rendellenességek, amelyek gyakran végleges hormonhiányhoz vezetnek. A cikk részletesen tárgyalja az ICI-kezelések által okozott endokrin mellékhatásokat, azok felismerését, diagnosztikai lépéseit és kezelési lehetőségeit.

A tüdőrák a legnagyobb halálozású tumortípus szerte a világon, melynek kedvezőtlen halálozási adataiért jórészt az tehető felelőssé, hogy késői stádiumban kerül sor a diagnózis felállítására, amikor a rendelkezésre álló kezelési módszerek már rosszabb terápiás eredményeket ígérnek. A korai felismerés és kezelés jelentőségét az is hangsúlyozza, hogy a tüdő rosszin­dulatú daganatainak incidenciája továbbra is emelkedő tendenciát mutat.

Ahogy a sebészet elengedhetetlen része az egészségügyi ellátásnak, a fájdalomcsillapítás sem nélkülözhető ellátási kategória. A mai modern aneszteziológiai technikák és a szakmai felkészültség lehetővé teszik a multimodális fájdalomcsillapítás érvényre jutását a közvetlen műtét körüli időszakban. A műtőből és a kórházból távozás után a megfelelően körültekintő, a fájdalom minden dimenziójára és az ellátás minden szempontjára kiterjedő fájdalomcsillapításnak ugyanilyen fontos szerepet kell kapnia.

Az őssejteket betegséglefolyást módosító, immunmoduláns, illetve regene­ratív célzattal felhasználó klinikai vizsgálatok előrehaladása kétségtelenül biztató, ám a legtöbbjük még korai fázisban van, s a közölt klinikai eredmé­nyek a terápiás hatás és a potenciális mellékhatások vonatkozásában nem egyértelműek. Az őssejtek alkalmazásának egységes szabályozása is nélkü­lözhetetlen ahhoz, hogy ez a feltétlenül kedvező, minimális invazivitással járó, egyénre szabható terápiás módszer számos, eltérő patogenezisű kór­formában valóban sikeres és biztonságos kezelési alternatíva lehessen.

Egy 33 éves nő a szemén kialakult növe­dék miatt fordult orvoshoz, mely már évek óta fennállt. A beteg úgy vélte, hogy az elváltozás az elmúlt 6−8 hónapban növeke­dett. Egyéb tünetet nem észlelt, eltekintve a szezonális viszketéstől, mely főként nyáron jelentkezett. Lokális fájdalmat, váladékozást vagy látászavart nem tapasztalt.

A primer immundeficienciák (PID) a molekuláris és klinikai orvostudomány látványosan fejlődő területei, amelyek mind az elméleti immunológiában, mind a gyógyító-megelőző betegellátásban új koncepciókat és gondolko­dásmódot hoztak. A PID-del kapcsolatos paradigmaváltás kiterjed a beteg­ségek epidemiológiájára, diagnosztikájára és kezelésére egyaránt. A több mint 260 PID gén és 300 PID betegség felfedezése és megismerése drámai fejlődést hozott az immunterápia területén is.

Bizonyítékon alapuló válasz

Normotenziós, 1-es típusú diabéteszben (T1DM) szenvedő betegeknél az ACE-gátlók lassítják a mikroalbuminúria makroalbuminúriává súlyosbodását (C szintű ajánlás, betegorientált kimeneteleket elemző RCT-k metaanalízise alap­ján). Az ACE-gátlók és az ARB-k normotenziós, 2-es típusú diabéteszben (T2DM) szenvedő betegeknél lassítják a mikroalbuminúria makroalbuminúriába tör­ténő progresszióját (C szintű ajánlás, kis RCT-kből származó betegségorien­tált bizonyítékok alapján). Az ACE-gátlók és az ARB-k nem gyakorolnak kiszá­mítható hatást a szérum kreatininszintjére. Eddig nem születtek ajánlások normotenziós, nem diabéteszes betegek mikroalbuminúriájára vonatkozóan.

BEVEZETÉS
Az Tec-kinázok családjába tartozó, irreverzibilis Bruton tirozin-kináz- (BTK) gátló ibrutinib forradalmi változást jelent a krónikus lymphoid leukaemia (CLL) kezelésében. A BTK kulcsszerepet játszik a B-sejt-receptoron keresztüli jelátvitel közvetítésében, így a sejtproliferáció, sejtdifferenciáció, apoptózis szabályozásában. 

A felületes burzitisz főként az olecranont és a prepatelláris bursát, ritkáb­ban a szuperficiális infrapatelláris bursát és a sarok szubkután bursáját érinti. A fő ok a krónikus mikrotraumatizáció. Az ultrahang a burzitisz és a cellulitisz elkülönítésében segít. A nem fertőzéses okoktól való differen­ciálásban hasznosak a vérvizsgálatok és az MRI. Az akut traumás burzitisz kezelhető jegeléssel, a végtag megemelésével, nyugalomba helyezésével. A krónikus mikrotraumás burzitisz terápiája is konzervatív; a bursa aspirá­ciója iatrogén szeptikus burzitisz veszélyét hordozza magában. A krónikus gyulladásos burzitisz terápiájában fontosak az intraburzális kortikoszteroid injekciók. A szeptikus burzitisz kezelése általában Staphylococus aureus ellen hatásos antibiotikumokkal kezdődik.