A krónikus májbetegséggel élők, különösen a májzsugorban szenvedők tápláltsági állapota gyakran kóros. Az alultápláltság mellett elsősorban a metabolikus eredetű májbetegek esetében túlsúllyal, illetve a nem meg­felelő testösszetétellel (alacsony izomtömeg) is számolni kell, valamint gyakori a vitamin- és ásványianyag-hiány. Ezek befolyásolják a betegség progresszióját, a túlélést és a betegek életminőségét is. A kezelés fontos része a megfelelő táplálásterápia.

A MEDIPSO klinikai vizsgálatban igen hatásosnak bizonyult a mediterrán étrend követése a psoriasis tüneteinek enyhítésében.

Glükóz és B1-vitamin együttes adagolása jelentősen javította állati modellszervezetekben a túlélést még súlyos szepszis esetén is.

Várandósság idején és a gyermekágyi időszak alatt jelentősen emelkedik a vénás tromboembólia kockázata, jelenleg is a tüdőembólia az anyai ha­lálozás leggyakoribb oka. A tromboembóliás eseményeket számos tényező befolyásolja, köztük a veleszületett és szerzett trombofíliák. Bár a heparin, főként az alacsony molekulasúlyú heparin (LMWH) tromboprofilaxisként alkalmazása a terhes nők esetében igen elterjedt, az irányelvek eltérnek mind az indikációt, mind az alkalmazás módját tekintve. Az alábbi cikk a terhességi tromboembólia kockázati tényezőit és a tromboprofilaxis irányelveit foglalja össze.

A terhességi hányinger és hányás (NVP) rontja a várandós nők életminő­ségét, sőt, súlyos esetben a terhesség kimenetelét is befolyásolhatja. Egy olasz vizsgálatban az NVP anyai és magzati következményeit értékelték. A vizsgálatba bevont terhes nők mintegy 60%-ánál alakult ki NVP, mely az esetek többségében enyhe volt és nem mutatott érdemi összefüggést sem a szülészeti szövődményekkel, sem a magzati kimenetellel, azonban a terhességi hipertónia gyakoribb volt ezen pácienseknél. Az NVP korai kezelése segíthet a súlyosabb tünetek elkerülésében és a kedvező életmi­nőség fenntartásában.

Az antikoaguláns terápia indítása vagy visszaállítása intracerebrális vérzést
követően nagy körültekintést és több szakma konzultációját igénylő döntéshozatal nyomán történhet. Ennek során a tromboembolizációs rizikó, az agyvérzés típusa határozza meg, hogy vérzés után is alkalmazható-e tartós antikoaguláns kezelés – ha igen, annak időzítése döntő jelentőségű. Az orális antikoagulálás során a direkt orális antikoagulánsok preferálandók.

 A sclerosis multiplex egy demielinizációval és az azt követő axonvesztéssel járó, krónikus autoimmun betegség, amelynek kezelésére ugyan több be­tegségmódosító terápia is rendelkezésünkre áll, a kórkép azonban továbbra sem gyógyítható. A betegség patofiziológiájának pontosabb megismeré­sével egyre több terápiás célpont és kezelési lehetőség leírására került sor, köztük a T- és B-sejteket, mikrogliát, ferroptózist és a bélmikrobiomot célzó farmakológiai, sejtalapú és életmódot érintő kezelésekére is. Az alábbi­akban a már elérhető és a még vizsgálat alatt álló terápiás lehetőségeket foglaljuk össze.

Emlőrákos betegeknél hatásosnak bizonyult a kemoterápiás kezelés kiegészítése kis dózisú D-vitaminnal.

A flavonoidok napi bevitelének mennyisége is fontos, de a bevitel változatossága további előnyöket nyújt.

Preventív és kuratív terápiában is ígéretes hatást mutatott a gyümölcs kivonata.