Az endoszkópos ultrahang (EUS) kifejlesztésének elsődleges célja az 1970- es évek végén a pancreatobiliaris rendszer hatékonyabb, pontosabb vizs­gálata volt. Az 1990-es évek elejétől a lineáris eszközök és mintavételi tűk megjelenésével már lehetőség nyílt citológiai mintavételre is. Innentől pedig már előre látható volt, hogy az endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfiához (ERCP) hasonlóan az EUS is egyre inkább terápiás eszközzé kezd válni. 1995-ben jelentek meg az első közlemények, hogy endoszonográfia segítségével készítettek pancreato- és cholangiogramot. Nem sokkal ezt követően már publikálták is az első EUS-asszisztált epeúti kanülálások eredményeit.

A diagnosztikai képalkotó vizsgálatok elrendelésekor – a sugárexpozíció csökkentése érdekében – az orvosoknak tartaniuk kell magukat felnőtt betegek esetében az Image Wisely, gyermekek esetében az Image Gently útmutatóhoz, valamint az American College of Radiology (ACR) megfelelő­ségi kritériumaihoz. Ez utóbbiak 193 diagnosztikai képalkotási és interven­ciós radiológiai témát, ezen belül 942 klinikai változatot és több mint 1680 klinikai szituációt ölelnek fel. A cikk a legfontosabb szakmai ajánlásokat tekinti át.

A cikk részletesen elemzi az egyik leggyakoribb gasztroenterológiai és álta­lános sebészeti kórkép, az akut cholecystitis etiológiáját, epidemiológiáját és lehetséges kezelési megoldásait, valamint a műtét időnként előforduló szövődményeit. 

Az akut pancreatitis legtöbbször magától elmúlik, és csak csekély morbidi­tási, mortalitási kockázattal jár. 

A kolorektális rák szempontjából fokozott kockázatot jelentenek az egyé­ni vagy családi kórtörténetben szereplő előrehaladott adenómák vagy kolorektális rákok, a személyes anamnézisben szereplő gyulladásos bél­betegség és a genetikai polipózis szindrómák. Általánosságban ilyen ese­tekben gyakoribb vagy koraibb szűrés szükséges, mint átlagos kockázat esetén. Első fokú rokon kolorektális rákja esetén legkésőbb 40 éves korban, colitis ulcerosa vagy vastagbelet érintő Crohn-betegség eseteiben a tünetek jelentkezése után 8−10 évvel, Peutz−Jeghers-szindrómában már 8 éves korban, szesszilis fogazott adenomatózus polipózisban pedig a kórismézést követően a lehető leghamarabb meg kell kezdeni a kolonoszkópiás szűrést.

Az epeúti karcinómát a legtöbb esetben ma is túl későn ismerik fel, és a gyógyulás esélye csak a betegek csekély hányadának adatik meg. A né­pesség ilyen irányú szűrése nem megoldható, mert a tumor csak nagyon ritkán fordul elő, bizonyos kockázati csoportokban azonban a rendszeres szűrésnek van értelme és jelentősége.

Az epeúti tumorok ritka daganatok, rossz prognózissal. Nagyon sok esetet előrehaladott stádiumban fedeznek fel, amikor műtét már nem jön szóba. A kuratív célú műtét utáni adjuváns kezelés értéke még vizsgálatok tár­gya. Az áttétes vagy előrehaladott stádiumú betegeknél első vonalban gemcitabin + cisplatin a standard kezelés. A molekuláris célpontokra ható terápiák még nem képezik a mindennapi gyakorlat részét. 

Az akut pankreatitiszt legtöbbször epekő vagy krónikus alkoholfogyasztás okozza. A diagnózishoz három jel/tünet (hasi fájdalom, a szérumban három­szoros amiláz- és/vagy lipázszint, képalkotáskor jellegzetes elváltozások) közül kettőnek kell jelen lennie. A kontrasztanyagos CT jól jelzi a súlyosságot és a prognózist. A kezelés kezdetén fontos a fájdalomcsillapítás, a folyadék­pótlás és a bél nyugalomba helyezése. Az első 48–72 órában monitorozni kell a beteget. Ha a belet tartósan nyugalomba kell helyezni, enterális táplálás mellett kevesebb a szövődmény, mint parenterális tápláláskor. Epekő okoz­ta pankreatitiszben az endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfia csökkentheti a kórházi tartózkodás időtartamát és a szövődmények arányát.

Egyre többször állítjuk fel a cisztás pancreas elváltozások diagnózisát, hála az en­doszkópos szonográfia (EUS), az MRI és az MR-kolangio pankreatográfia fejlődé­sének, terjedésének. Tudásunk bővülésével új konszenzusos irányelvek váltották fel a 2006-os ajánlásokat. A cikk áttekinti az új irányelvek diagnosztikus és terápiás megfontolásait, az intraduktális papilláris-mucinózus neopláziás betegek követésének feladatait. A fő pancreas-vezeték lézióinak reszekciója általában indokolt a malignitás nagy kockázata miatt. Az oldalági léziók esetében gondos mérlege­lés után megengedhető a szoros ellenőrzés melletti várakozás. Az MRI a válasz­tandó képalkotó eljárás, az EUS nagy tapasztalattal rendelkező központokban alkalmazható.

Az epekövesség a legköltségesebb gasztrointesztinális betegségek egyike. Kocká­zati tényezői: cukorbetegség, elhízás, női nem, testsúlyingadozás, hormonpótló ke­zelés, orális fogamzásgátlás. Az epekövek legtöbbször tünetmentesek, de a ductus cysticust időszakosan elzárva epekólikát okozhatnak. A tartós fájdalom, a láz és a fehérvérsejt-szaporulat szövődmény gyanúját veti fel. Rendszerint az ultrahang az elsőként választandó képalkotó vizsgálat. Az akut epekólika elsődleges ellátása a fájdalom gyógyszeres enyhítése. Tüneteket okozó és szövődményes epekövesség eseteiben a laparoszkópos kolecisztektómia a választandó megoldás. Kritikus álla­potú betegnél a perkután kolecisztektómia is szóba jön.