Egy nagy populáción végzett obszervációs vizsgálat szerint az állati fehérjék fogyasztása előnyös az egészség megőrzése szempontjából.

A vizsgálatok szerint szoros összefüggés van a szérum húgysavszintje és a szív- és érrendszeri betegségek, azaz a hypertonia, az elhízás, a 2-es tí­pusú diabetes, a szívinfarktus, a szívelégtelenség, a stroke és a krónikus vesebetegség között nemcsak hyperuricaemia esetén, hanem már a magas normális húgysavszint (300–360 μmol/l) esetében is. A hazai konszenzus­ajánlás szerint a szérum húgysavszintjének meghatározása és rendszeres ellenőrzése javasolt a fokozott cardiovascularis kockázatú személyek ese­tében. Tünetmentes hyperuricaemia esetén indokolt a cardiovascularis és renalis társbetegségek irányában történő szűrés.

Új kutatások szerint bizonyos karotinidok (lutein, zeaxanthin, béta-cryptoxanthin) magasabb szérumszintje segíthet a korral járó demencia elleni védekezésben.

Ma már széleskörűen ismert, hogy a D-vitamin korábban számon tartott feladatainál jóval szélesebb hatásspektrummal rendelkezik. Diabetesben a megfelelő D-vitamin-ellátottság kiemelt jelentőségű. A közlemény átte­kinti a D-vitamin metabolizmusát, fő hatásait és részletesen foglalkozik az inzulinszekréciót és az inzulinhatást érintő mechanizmusokkal. Kiemeli a vitaminnak a diabeteses neuropathia kialakulásában és kezelésében, valamint a coronaria-betegségben betöltött szerepét. Hangsúlyozza a cu­korbetegek D-vitamin-ellátottságának rendszeres ellenőrzését és nem ki­elégítő vagy elégtelen volta esetén a pótlás indokoltságát.

A népbetegségnek számító anémia kivizsgálása és ellátása a mai napig nem egységes. Az anémiás beteg ellátásának első lépése a megfelelő elkü­lönítő diagnózis felállítása. A mai napig ehhez a legtöbb helyen az „átlagos részecsketérfogatot” (MCV) veszik figyelembe, de a vörösvérsejtek átlagos hemoglobintartalmán (MCH) alapuló differenciálási algoritmus pontosabb­nak és hatékonyabbnak bizonyul.

A pajzsmirigy működészavarainak gyakorisága

A menopausa és a pajzsmirigy-működési zavarok klinikai képe számos átfedést mutat, és együttes jelenlétük súlyosbítja a klinikai tüneteket. Elég, ha a fáradékonyságra, hőhullámokra, alvászavarra, palpitációérzésre, a kognitív és hangulati változásokra, súlygyarapodásra gondolunk.¹ 

A manifeszt vagy szubklinikus primer hipotireózis a leggyakoribb endokrin betegség. A hipotireózis diagnózisa nem nehéz, de vitatott kérdés, hogy szubklinikus hipotireózisban mikor kell szubsztitúciós kezelést indítani. A hormonpótlásra leggyakrabban használt levotiroxin a szervezetben trijódtironinná aktiválódik. Ha a beteg közérze­te tiroxinszedés mellett nem kielégítő, a trijódtironinnal kiegészített kezelés eredmé­nye összefügghet a 2-es típusú dejodináz polimorfizmusával. A levotiroxinnal kezelt nők tiroxinszükséglete terhesség idején nagyobb. Figyelembe kell venni a levotiroxin felszívódásának a gyomorsavtermeléstől való függését. Differenciált pajzsmirigyrák miatt végzett tireoidektómia után nem mindig szükséges a TSH-szuppresszió.

A szerzők áttekintik a klinikai és laboratóriumi endokrinológia legfontosabb alapelveit (receptorok tana, szabad hormon koncepció), a leggyakoribb vizsgálóeljárások (immunoesszé, tömeg-spektrometria) előnyeit és hátrányait. Rámutatnak az endokrin laboratóriumi lelet értékelésének komplexitására. 

A szerzők a norvégiai HUNT-2 vizsgálat eredményei alapján új rendszert javasolnak a krónikus vesebetegségek osztályozására, amely a számított glomeruláris filtrációs ráta mellett a vizeletből mért albumin/kreatinin hányadost is figyelembe veszi, és főként az idősebbek renális kockázatának megbízható előrejelzésében hozhat előrelépést.