A gabapentinhez hasonló, de mellékhatások nélküli fájdalomcsillapító hatást mutatott egy új kismolekulás vizsgálati hatóanyag.

Az ALL-HEART vizsgálat szerint a köszvényben rendszeresen használt allopurinol nem csökkentette a kardiovaszkuláris (CV) események számát ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegekben.

A valódi, súlyos kimenetelű nemkívánatos hatást okozó antibiotikumallergiák napjainkban ritkábbak, mint amennyi betegről tudni véli az egészségügyi személyzet a betegdokumentációk alapján. A pontatlan allergiás anamnézis a széles spektrumú antibiotikumok elleni rezisztencia növekedésével, a Clostrioides difficile gyakoribb előfordulásával, költségnöveléssel és számos egyéb kockázatokkal jár mind a járó-, mind a fekvőbeteg-ellátásban.

Az immunellenőrzőpont-gátlókkal kezelt betegekben ritkán bullózus pemphigoid alakulhat ki, e mellékhatás kockázata idősekben és bőrdaganatos betegekben jóval magasabb.

Az Európai Bizottság engedélyezte a SKYRIZI^® (rizankizumab) alkalmazását közepesen súlyos, súlyos plakkos psoriasis kezelésére.

Németországban csaknem minden ötödik ember bőrbetegség miatt kere­si fel az általános orvost. De vajon az orvos megtalálja-e mindig a helyes kórismét a bőrgyógyászat igen változatos spektrumán? Ebben a cikkben az arcon, a törzsön és az alsó végtagokon leggyakrabban előforduló akut és krónikus gyulladásos bőrelváltozások tipikus jellemzőit írjuk le.

Számos betegségben előfordulhatnak gyűrűszerű bőrelváltozások, mint pl. a tinea corporis, a Lyme-kórt jelző erythema migrans, a plakkos psoriasis, a hiperszenzitivitási reakcióként fellépő erythema multiforme, a lichen planus, a nummuláris ekzema, a pityriasis rosea vagy az urticaria – hogy csak a gyakoribbakat említsük. Mindezek felismerésében, elkülönítésében, terápiájában segíti a nem bőrgyógyász olvasót a cikk.

Az upadacitinib elérte az összes elsődleges és a kiemelt másodlagos végpontot, ide értve az adalimumabbal szemben mutatott szuperioritást a reumatoid artritiszes betegek körében végzett fázis III. vizsgálatban.

BEVEZETÉS
A köszvény rokkantságot okozó betegség, melynek prevalenciája és incidenciája az utóbbi években folyamatosan emelkedett világszerte. Annak ellenére, hogy a betegség kezelésére hatékony módszerek állnak rendelkezésre, a köszvényt gyakran nem ismerik fel, és kezelése is elmarad az optimálistól. A helyzet ismeretében az eULAr (european League Against rheumatism) 2006-ban irányelveket tett közzé a köszvény terápiájára, melynek alapját a szakirodalmi adatok szisztematikus áttekintése és szakértői ajánlások képezték. Az azóta eltelt időben lényegesen bővültek ismereteink a köszvény patofiziológiájáról, és gyors előrelépések történtek a kezelés terén is. 

Az elmúlt 50 évben az onkológiában a sebészet, sugárterápia és kemoterápia voltak a fő fegyverek a betegség elleni harcban. Az immunterápia megjelenése paradigmaváltást hozott, mivel a használt szerek nem a daganatsejteket, hanem az immunrendszer sejtjeit célozzák meg.