Az 1-es típusú cukorbetegség esetében az euglikémia elérése és a szövőd­mények megelőzése napjainkban is jelentős kihívás. A diagnózis után kez­dett verapamilkezelés több vizsgálat szerint is eredményesnek bizonyult a C-peptid-szekréció megőrzésében, kedvező mellékhatásprofillal – ugyan­akkor a hosszú távú eredmények még hiányoznak ahhoz, hogy átültessük a klinikai gyakorlatba.

Amerikai kutatók egy olyan szignalizációs útvonalat tártak fel, amely segíthet a betegség elleni küzdelemben.

Egy új kutatás szerint a kalciumcsatorna-blokkoló verapamil 1-es típusú diabetesben csökkenti az inzulinszükségletet és a hipoglikémiás epizódok előfordulását.

Egy széleskörű vizsgálatban azt találták, hogy a kalcium-csatorna blokkoló verapamil csökkenti a vércukorszintet diabéteszben szenvedő betegekben.   

A gyulladás és a celluláris stressz jelentős szerepet játszik az inzulintermelő sejtek pusztulásában, mely a cukorbetegség egyik fontos tényezője. A celluláris stressz ugyancsak közrehat a genetikai hátterű Wolfram szindróma kialakulásában is, melynek egyik jele a fiatalkori kezdetű diabetes.