Kalcium-csatorna blokkolók és diabétesz
Egy széleskörű vizsgálatban azt találták, hogy a kalcium-csatorna blokkoló verapamil csökkenti a vércukorszintet diabéteszben szenvedő betegekben.
A diabétesz Research and Clinical Practice című folyóiratban 2016. február 12.-én online megjelent tanulmányukban Dr. Yulia Khodneva (University of Alabama at Birmingham) és munkatársai egy REGARDS kódnevű (REasons for Geographic And Racial Differences in Stroke) igazolták emberben is azt az egerekben már eddig is ismert tényt, hogy a kalcium-csatorna blokkoló verapamil csökkenti a vércukorszintet diabéteszben. A verapamil régóta használatos, jól bevált gyógyszer a magas vérnyomás, szívműködési zavarok, aritmiák kezelésére, valamint migrénes típusú fejfájásban is.
A REGARDS vizsgálatba a 2003 és 2007 közötti időszakban fokozott stroke-kockázatú középkorú, vagy idősebb amerikai felnőttek kerültek, nemek, életkorok, stb. szerint kiegyensúlyozott csoportokban. A résztvevők éhomi vércukor értékekei mellett egyéb laborparamétereit is meghatározták és feljegyezték a használt gyógyszereket is. A több mint 30 000 személyből 4978 személynek volt diabétesze, közülük 1484-en (29,6%-a) szedett valamilyen kalciumcsatorna-blokkolót, vércukor értékük 5 mg/dl-el (0,277 mmol/l) alacsonyabb volt az ilyen gyógyszert nem szedőkéhez képest. A speciálisan verapamilt szedő 174 diabeteses betegeknél (az összes diabeteses beteg 3,4%-a) ez még kifejezettebb volt: náluk mintegy 10 mg/dl-rel (0,555 mmol/l) volt alacsonyabb a mért vércukor érték. Ha csak azokat a személyeket értékelték, akik inzulint és orális antidiabetikumot is szedtek, a vércukor csökkenése 24 mg/dl volt (1,333 mmol/l) ami 8%-ról 7%-ra (a javasolt célértékre) történő HbA1c csökkenésnek felel meg. Az egyedül inzulinnal kezelt diabéteszes és verapamilt is szedő személyeknél még drámaibb volt a különbség: éhomi vércukor értékük 37 mg/dl-rel (2,055 mmol/l) volt kevesebb a verapamilt nem szedőkhöz képest (p=0,06, ami nem elégséges a szignifikanciához, de ilyen beteg mindössze 15 volt).
A vizsgálatot az a megfigyelés indította el, hogy 1-es típusú diabéteszben a hasnyálmirigy béta-sejteiben megemelkedett a sejten belüli kalcium koncentrációja, a TXNIP fehérje (thioredoxin-interacting protein) overexpresszálódik, ami a béta-sejtek pusztulását, apoptózisát váltja ki. Viszont kísérleti egerekben és emberi hasnyálmirigyből származó béta-sejtekben kalcium-csatorna blokkolókkal – különösképpen a verapamillal – a TXNIP fehérje expressziója csökkenthető. Azt is igazolták, hogy egerek streptozotocin adagolással kiváltott diabétesze verapamil segítségével visszafordítható, meggyógyítható, és talán emberben is sikerülhet ilyen módon a diabétesz meggyógyítása.
A verapamil fenti hatásának mechanizmusáról remélhetően bővebb információval fog szolgálni a „Verapamil for beta cell survival in type 1 diabetes” (ClinicalTrials.gov) című vizsgálat eredményeinek kb. másfél év múlva várható közzétételéből. A vizsgálatba 52 újonnan felfedezett 1-es típusú diabéteszben szenvedő 18 és 45 közötti felnőttet kívánnak bevonni
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. Diabetes Research and Clinical Practice
