Minden harmadik európai cukorbeteg lesz
A normál vércukor értékkel rendelkező, középkorú európai felnőttek közel fele hátralévő életévei során prediabéteszes lesz, és közöttük nagy arányban jelenik meg majd cukorbetegség, elsősorban a 2-es típusú diabétesz.
A Lancet Diabetes & Endocrinology-ban online megjelent holland tanulmány első szerzője Dr. Symen Ligthart (Erasmus University Medical Center, Rotterdam) kifejtette, hogy „már az Egyesült Államokban szerzett tapasztaltakból tudtuk, hogy a diabétesz kialakulásának valószínűsége egy ember élete során 33%, az viszont meglepő volt, hogy a cukorbetegek között milyen magas, nagyjából 10% volt az inzulin terápiát használók aránya.
A Rotterdam Elderly Study a holland nagyváros, Rotterdam Ommoord negyedében készülő prospektív, kohorsz felmérés, mely 1990-ben indult. Célja a 45 éves kor fölötti felnőtt lakosság kardiovaszkuláris, neurológiai, szemészeti és endokrinológiai kockázatainak felmérése. Kiinduláskor 10 050 résztvevőt vettek a vizsgálatba, átlagos életkoruk akkor 65,2 év volt, a World Health Organization meghatározása szerint csaknem háromnegyedük normoglikémiás volt, prediabéteszt 14%-uknál, diabéteszt 12%-uknál észleltek. Az utánkövetés 56 230 személy/éve alatt 1148 olyan résztvevőnél alakult ki prediabétesz, akik a kiinduláskor még normoglikémiásak voltak. A 69 639 személy/év követés után 828 esetben alakult ki 2-es típusú cukorbetegség a kiinduláskori normál vércukorértéket mutatók körében, míg a 80 832 személy/év követés után 237 esetben tapasztaltak inzulinkezelésre szoruló 2-es típusú diabéteszt. Ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy a prediabétesz, a diabétesz, és az inzulinkezelést igénylő diabétesz – a várható teljes élettartamra számított - kockázata a beteg életkorának előrehaladtával csökken. Amennyiben azonban a páciens már a kiinduláskor is prediabéteszes volt, a diabétesz kialakulásának – a várható élettartamra számított - kockázata igen magas, mintegy 74%.
A kutatók a betegeket a kiindulási testtömeg index (BMI) alapján is osztályozták. Mint az várható volt, a kiinduláskor egészséges testtömegű (< 25 kg/m²) 45 éves embereknél jóval kisebb a prediabétesz, a diabétesz, és az inzulint igénylő diabétesz kialakulásának kockázata, mint a túlsúlyos, vagy éppen obes személyeknél. Hasonló eredményekre vezetett, ha az osztályozást a kiindulási derékbőség alapján végezték: a derékbőség növekedésével párhuzamosan nőtt a prediabétesz, a diabétesz és az inzulint igénylő diabétesz kockázata az élet folyamán. Dr. Ligthart meg is jegyezte, hogy „a Finnish Diabetes Prevention Study-ból és a Diabetes Prevention Program-ból egyaránt jól ismert, hogy a fogyást segítő életmóddal csökkenteni lehet a diabétesz kockázatát”. A holland tanulmány számításai is ezt a véleményt támasztják alá, de a Rotterdam vizsgálatban a kiinduláskor normál testtömegű egyének 19%-ában is diabétesz alakul ki a későbbiek folyamán, tehát a betegség létrejöttéért nem egyedül a testtömeg a felelős.
A cikkhez írt szerkesztőségi közleményben Dr. Kamlesh Khunti, Dr. Danielle Bodicoat és Dr. Melanie Davis (Diabetes Research Centre, University of Leicester, UK) kiemelték a Rotterdam vizsgálat azon megfigyelését, hogy a súlyosan obes személyek 10 évvel kevesebbet élnek normál testtömegű társaiknál – függetlenül attól, hogy van-e cukorbetegségük, vagy nincs. Bár a holland vizsgálók a vércukor értékekre alapoztak, ma inkább a HbA1c érték alapján határozzuk meg a kockázatot és a betegséget. Az inzulinhasználat, valamint az inzulinterápia indítása jelentősen függ az adott országban a klinikai gyakorlattól.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
