Rovarirtó szerek növelik a diabétesz kockázatát

A European Association for the Study of Diabetes 2015. évi stockholmi találkozóján hangzott el, hogy kiterjedt irodalmi kutatások következtetései alapján a rovarirtó szerekkel történő expozíció kb. 60%-al emeli a 2-es típusú diabétesz kockázatát. Fotini Kavvoura doktornő (University of Oxford) mutatta be a posztert, melynek társszerzői az Imperial College, London és a University of Ioannina (Görögország) kutatói voltak. „A 2-es típusú diabétesz kockázata jelentősen nőtt, de nem lehetünk biztosak abban, hogy ez ok-okozati összefüggést jelent-e” – mondta Dr. Kavvoura.”Több, mint 80 000, rovarirtó szerekkel exponált személynél csaknem 60%-kal (OR: 1,58) nőtt a diabétesz kockázata, ami statisztikailag erősen szignifikáns (p<0,001)”. A retrospektív vizsgálat az European Food and Safety Authority (EFSA) által 2013-ban végzett vizsgálatának kiterjesztése, mely a 2006 és 2013 közötti időszakban figyelte a rovarirtó szerek és a diabétesz összefüggését. Most a szerzők a 2006 előtti és a 2013 utáni közleményeket is bevették a feldolgozásba, mert – bár már az előzőekben bebizonyosodott a diabéteszt növelő hatás – de még nagyobb anyagon szerették volna az összefüggést igazolni.  

„Mindig is tudtuk, hogy a diabétesz egy multifaktoriális betegség, melynek kialakulásában genetikai, környezeti és életmódbeli tényezők szerepelnek, de a gyakoriság utóbbi években tapasztalt jelentős emelkedésének kell, hogy legyen valami nem genetikai, közös oka” - jegyezte meg Dr. Kavvoura, amit egy endokrin diszruptorban találtunk meg. (Endokrin diszruptorok, Endocrine-disrupting compounds /EDC/ olyan anyagok, amelyek az emberi szervezet saját hormonjaival interferálnak, ilyenek pl. a műanyagok, rovarirtók, gyomirtók, bizonyos háztartási vegyszerek, stb.). Fel kell hívni a figyelmet erre a közegészségügyi kérdésre, ugyanakkor tudni kellene, hogy az expozíció milyen módon történt, és milyen volt a szénhidrátfogyasztás (pl. Délkelet-Ázsiában a diabétesz előfordulása összefügg a rizsfogyasztással).  

Összesen 25 megfigyeléses vizsgálatot metaanalizisét végezték el. A vizsgálatok közül 22 a 2-es típusú, 1 az 1-es típusú, 2 pedig a terhességi diabéteszről szólt. A következő rovarirtók szerepeltek a vizsgálatokban: klordán, oxiklordán, transz-nonaklór, diklorodifeniltriklóretán (DDT), a p.p’-DDT, a DDT metabolitja, a diklorodifenildikloretilén (DDE) és a p.p’-DDE. 19 vizsgálatban a vér vagy a vizelet biomarkereit figyelték – melyek pontos képet adnak a helyzetről, ezeknél a diabétesz kockázati aránya 1,75 volt, míg a bemondásos (kérdőíves) 3 vizsgálatnál ez az érték csak 1,10 volt. 15 vizsgálatban csak a környezeti expozíciót mérték (itt az OR 1,81 volt), míg 5 vizsgálat a munkaköri vagy vegyes expozíciót figyelte (OR 1,10). A diabétesszel leginkább összefüggésbe hozható rovarirtó a DDE és a DDT volt: 1,79, illetve 1,95 kockázati aránnyal.

A rovarirtók lipofilok, és direkt expozíció, vagy a táplálkozás során indirekt expozíció útján a test zsírjaiba kerülnek: a máj, a hasnyálmirigy, az izmok zsírjában tárolódva számos egészségügyi problémát, többek között inzulin-rezisztencián keresztül 2-es típusú diabéteszt okoznak. Dr. Kavvoura véleménye szerint a kormányzatoknak a rovarirtók használatának szabályozásán keresztül a jövőben figyelniük kell erre a népegészségügyi problémára. Ugyanakkor további vizsgálatokkal kell igazolni a rovarirtók és a diabétesz kórélettani összefüggéseit.

Az EASD kongresszus másik poszterjén kimutatták, hogy nemcsak a rovarirtószerekkel, hanem a környeztünkben szélesebb változatokban előforduló szerves szennyezőanyagokkal (persistent organic pollutants = POPs, pl. füst-gázok, dioxin, hidraulika folyadék, festékek, sikosítók, kondenzátorok, transzformátorok, stb.) történő expozíció a korai terhesség során mintegy négyszeresére (!) emeli a terhességi diabétesz kockázatát. Dr. Leda Chatzi (University of Crete, Heraklion) és munkatársai kiemelték, hogy a poliklórozott bifenilekkel (PCB-kkel) történő expozíció korai terhességben jelentősen megnöveli az inzulin-rezisztencia és evvel a terhességi cukorbetegség kockázatát. Az ilyen endokrin-szakadást okozó (EDC) vegyszerekkel való találkozás kerülésével az inzulin-rezisztencia kialakulásának egyik környezeti tényezőjét tudjuk elkerülni. Terhes anyáknál ezért megelőző intézkedéseket szükséges foganatosítani, hogy minél kisebb legyen a környezetünkben állandóan fellelhető szerves szennyező anyagokkal (POP-okkal) való találkozás (pl. diétás és életmódbeli javaslatokkal).  

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Medical News > Conference News

2. European Association for the Study of Diabetes 2015 Meeting; Stockholm, Sweden