Ezek is okozhatnak rákot?

Bár a rák gyakorisága és halálozása az utóbbi években mérhetően csökkent, a rosszindulatú daganatokban meg­haltak száma a kardiovaszkuláris be­tegségekben meghaltak száma mögött a második helyet foglalja el (2014-ben az USA-ban 585 720 beteg, hazánkban kb. 32 000 beteg halt meg rákban). Szakér­tők szerint a rák keletkezésében akár a 75–80%-os mértéket is elérheti a kör­nyezeti ártalmak szerepe (dohányzás: 30%, obezitás: 35% stb.). A WHO nemzetközi rákkutatási ügynöksége (Inter­national Agency for Research on Cancer, IARC) szerint a humán daganatok kelet­kezésében 107 karcinogén tényező sze­repe nyert bizonyítást (dohány, azbeszt, benzol, arzén, ionizáló sugárzások, ult­raibolya sugárzás stb.). Más környezeti tényezőkről nincsenek perdöntő bizo­nyítékaink, mégis sok suttogás, pletyka, vélekedés forog róluk közszájon.

Rákkeltő hatású a biszfenol A?

A kérdés egyre fontosabbá válik, mi­vel a biszfenol A-val (kémiai neve: 2,2-bisz-[4-hidroxifenil]-propán, a továbbiakban BPA) minden nap többször is találkozunk. A műanyag polikarbonátok és epoxigyanták építőanyagáról van szó, melyek a világon a legelterjedtebben gyártott vegyületek közé tartoznak. A BPA-val számtalan helyen találkozunk: ott van az üdítős, ásványvizes palackokban, a cumis­üvegekben, szemüveglencsékben, já­tékokban, mobiltelefonokban, ételtá­roló edényekben és a legtöbb étel- és italtartó dobozban is. Egy vizsgálat szerint az amerikaiak 90%-ának vize letében megtalálható a BPA, mégpedig leginkább a dobozos italok fogyasztása következtében.

Már az 1960-as években megfigyel­ték, hogy szokatlan daganatok (pl. a hü­vely világossejtes adenokarcinómája) jelentkeztek a szervezet saját endok­rin rendszerével interferáló vegyületek („endocrine disruptors”, azaz endokrin rombolók) alkalmazása során, nevezete­sen olyan asszonyoknál, akiket egy szin­tetikus ösztrogénnel, dietil-stilbösztrolal (DES) kezeltek. Ezután gyorsultak fel a környezet és a daganatok összefüg­géseire irányuló vizsgálatok. A szak­értők 1991-ben a „Wingspread” konfe­rencián tették közzé azt a nyilatkozatot, mely szerint „biztosak vagyunk abban, hogy nagyszámú, a környezetbe került, mesterségesen előállított vagy a termé­szetben előforduló vegyszer képes meg­zavarni az állatok és az ember saját endokrin rendszerét”. (1) Erre utalt számos állatkísérlet, sok klinikai megfigyelés és epidemiológiai vizsgálat is.

Soto és Sonnenschein doktorok 2010-ben a Nature Reviews Endcrinology ha­sábjain foglalták össze az előző 30 év tapasztalatait, különös tekintettel az emlő- és a prosztatarákra. (2) Az egyik fontos megfigyelés a szintén endokrin romboló BPA szempontjából az volt, hogy ha a fiatal patkányokat a szoptatás alatt BPA-expozíciónak teszik ki, fel­nőtt korukban sokkal inkább beteged­nek meg emlőrákban, mint a BPA-val nem exponált társaik. Dr. Soto később (3) már azt is kijelentette, hogy ez a meg­figyelés valószínűleg az emberre is extrapolálható, és a BPA-nak, valamint az egyéb endokrin diszruptoroknak szerepük van az utóbbi évtizedben egy­re szaporodó humán emlőrákok kiala­kulásában. Közben igazolódott, hogy a BPA elősegíti a humán emlőráksejtek növekedését, sőt patkányban a BPA ké­pes megváltoztatni a sejtciklust szabá­lyozó gének expresszióját, ami daga­natok kialakulásához vezethet. A BPA több más betegség és állapot (szívbeteg­ség, diabétesz, obezitás, infertilitás) lét­rejöttében is közrejátszhat.

Összegezve az állatmodellekben ész­lelt eltéréseket, kijelenthetjük, hogy a BPA növeli az emberi emlő- és prosz­tatarák kockázatát. Kétségtelen, hogy emberen ilyen vizsgálatok etikai okok­ból nem végezhetők, tehát közvetlen humán bizonyítékunk nincs, de mivel azonos hormonjaink és receptoraink vannak, vélhetően a hatás is azonos. Tehát kerülni kell a BPA tartalmú áru­cikkeket, de a probléma nagyobb, mint gondolnánk: az ipari szűrőkben is van polikarbonát, tehát az üvegből töltött ital sem feltétlenül BPA-mentes.

Következtetés: hihető vagy valószí­nű az expozíció daganatkeltő hatása az állatmodelleken szerzett erős bizonyí­tékok alapján.

Indukálhatnak-e agydaganatokat a mobiltelefonok?

Pontos adatunk nincs, de kb. 7 milliárd mobiltelefont használnak a világon. Az elmúlt 20 évben számtalan esetben pró­bálkoztak a mobiltelefonok és az agy­daganatok közötti összefüggés bizonyí­tásával. A vélemények ennek ellenére ma is megoszlanak. Egyesek szerint az agydaganatok számának az utóbbi év­tizedekben tapasztalható növekedése azt igazolja, hogy a mobilok használatá­val növekszik a kockázat, mások szerint viszont a gyakoriság növekedése nem szignifikáns, és a mobilok által hasz­nált sugárzásnak – az ionizáló sugár­zásokkal ellentétben – nincs elegendő energiája a DNS direkt károsításához. A mobilok 450–2700 MHz-es rádió­frekvencián működnek, és kémiai reak­ciókat indíthatnak el. Lehetséges tehát az indirekt karcinogén hatás: pl. csök­kenhet a daganatok ellen védő fehérjék termelődése, vagy megváltozhat az agy kémiája. Aktív mobilozás során foko­zódik az agy glükózanyagcseréje, ami önmagában nem utal rákkeltő hatásra, de bizonyítja, hogy a készülék befolyá­solhatja az agyműködést. Egyes állat­modellek szerint a mobilok sugárzása megváltoztathatja a kromatin szerkeze­tét, más vizsgálatok szerint ez egyma­gában nem fokozza a rák kockázatát.

Az osztrák Kundi 33 humán epi­demiológiai vizsgálatot analizált, és azt találta, hogy a gliómák 1,5-szer, az akusztikus neurómák 1,3-szer, a meningiómák 1,1-szer gyakrabban fordultak elő legalább 10 évi mobilhasz­nálat után – bár pl. a mobilozás gyako­risága, időtartama (tehát a feltételezett expozíció) nehezen számszerűsíthető. (4)

Az egyik legfontosabb vizsgálat Svéd­országból származik, a 2015-ös frissítés szerint a mobiltelefonok hosszú hasz­nálata általában 1,3-szorosára, a drót nélküli telefonok használata 1,4-szere­sére emeli a gliómák számát, különösen a használattal azonos oldalon. (5) A 2708 gliómás és 2409 meningiómás esetet fel­dolgozó nemzetközi INTERPHONE vizsgálatban viszont a „szokásos” mo­bilhasználat mellett éppen csökkent a gliómák (esélyhányados: 0,81) és a meningiómák (esélyhányados: 0,79) előfordulása – ami arra utal, hogy mód­szertani tévedések lehetnek az előbb em­lített vizsgálatok terhelő adatai mögött.

Az IARC szóvivője, Veronique Terrasse szerint a kísérleti állatokon tapasztaltak és a humán epidemioló­giai vizsgálatok értelmében a mobilte­lefonok rádiófrekvenciás elektromág­neses mezői és az emberi daganatok közötti összefüggés a 2.B kategóriá­ba sorolandó, vagyis az oki összefüg­gés hihető, de a tévedés nem zárható ki. Dr. Carpenter (New York Álla­mi Egyetem, Albany) szerint inkább a „valószínű” szó lenne itt helyénva­ ló. A rádiófrekvenciás mezőkkel való hosszas expozíciót (mobil, komputer, WiFi, mikrohullám) lehetőleg kerülni kell. Dr. Henshaw (Bristoli Egyetem) is 2.A-ra („valószínűleg karcinogén) ja­vasolja változtatni az IARC-besorolást. Dr. Kheifets viszont (Kaliforniai Egye­tem, Los Angeles) az IARC besorolását tartja elfogadhatónak, mivel szerinte sincs „jelentős összefüggés a mobilok és a felnőttek agydaganatai között, ami felettébb megnyugtató”.

Következtetés: az összefüggés hihető vagy valószínű, a bizonyítékok vegye­sek, viták folynak jelenleg is.

Okozhatnak-e rákot a mesterséges édesítőszerek?

Ilyen összefüggés létezése mintegy négy évtizede merült fel először: ak­kor, amikor a ciklamát karcinogén ha­tása igazolódott. Az FDA azonnal be is tiltotta a ciklamátot (sok más ország­ban, így Magyarországon is engedé­lyezték a forgalmazását).

Ezután fordult a figyelem a szacha­rin felé, melynek nagy adagjaival kí­sérleti állatokon növelni lehetett a hó­lyagrák kockázatát, de emberen nem lehetett igazolni ugyanezt. Később bi­zonyították, hogy az a mechanizmus, amely patkányok esetében a rákkeltő hatásért felelős, nem ültethető át egy­szerűen az emberre (ti. a nagy dózisú szacharin a patkányok vizeletéből ki­csapódik, és mechanikus károsodást okoz a hólyag nyálkahártyáján). Az IARC szakértői 1990-ben 17 vizsgálat alapján megfogalmazták, hogy „a sza­charin karcinogén természetére csak inadekvát bizonyítékok vannak”, ezért a 2.B csoportból (emberre nézve eset­leg karcinogén) a 3-as csoportba (em­berre nézve nem karcinogén) sorol­ták át. A National Institutes of Health (NIH) 2000-ben le is vette a szacharint a karcinogének listájáról.

Egy újabb édesítőszerről, az aszpartámról 2006-ban több százezres min­tán bizonyosodott be, hogy nem nö­veli sem a hemopoetikus daganatok, sem az agydaganatok kockázatát. (6) Az­óta több mesterséges édesítőszer ke­rült forgalomba (aceszulfám kálium, szukralóz, neotame), melyeket enge­délyezés előtt az FDA igen szigorú biz­tonságossági vizsgálatnak vetett alá, és egyik sem bizonyult karcinogénnek.

Christine Zoumas (Kaliforniai Egye­tem, San Diego) kijelentette: „a sajtó számos negatív írása ellenére semmi­lyen bizonyíték sincs arra, hogy a mes­terséges édesítőszerek rákot okoznának”. Egyébként az FDA igen szigorú, az ét­rend-kiegészítők (akárcsak az élelmi­szer-színezékek) tucatnyi toxikológiai próbán mennek át engedélyezés előtt. Az aszpartámot pl. 1965 óta ismerjük, de csak 16 évi szigorú vizsgálódás után, 1981-ben engedélyezte az FDA.

Természetesen nem közömbös a na­ponta elfogyasztott édesítőszerek mennyisége sem. Pl. az aszpartámból napi 50 mg/ttkg az elfogadható adag. Ez azt jelenti, hogy egy 60 kilós em­ber naponta 3000 mg (!) aszpartámot fogyaszthat el biztonságosan (ami 16 doboz 355 ml-es diétás üdítőnek vagy 136 kis zacskó aszpartámot, dextrózt és maltodextrint tartalmazó édesítő­szernek [Equal^®] felel meg).

Következtetés: nincs összefüggés, az európai élelmiszer-biztonsági hatóság (EFSA) szerint az engedélyezett édesí­tőszereknek a javasolt határértéket meg nem haladó fogyasztása biztonságos.

A rovarirtó szerek valóban emelik a rák kockázatát?

Az USA Iowa és Észak-Carolina álla­maiban 84 000 rovarirtó szakember és feleségeik egészségi állapotát figyelték az Agricultural Health Study (AHS) keretében 1993 és 2006 között. A „szo­kásos” daganatos betegségek (szájüre­gi, tüdő-, vastagbél-, hólyag-, vese­daganatok) száma lényegesen kisebb volt az ugyanezekben az államokban mért átlagnál, de a myeloma multip­lex, a prosztatarák, az ajakrák és a non-Hodgkin limfómák bizonyos fajtái megszaporodtak. (7) Később bebizonyo­sodott, hogy az agresszív prosztata­rák keletkezése összefügghet a szab­ványos módon alkalmazott rovarirtók egyes típusaival (fonofos, malathion, terbufos, aldrin). Szintén az AHS vizs­gálat keretein belül ki lehetett mutatni a non-Hodgkin limfóma egyes altípu­sainak szaporodását a DDT, a lindane, a permethrin, a diazinon és a terbufos használata során, ráadásul szaporodtak a kolorektális és tüdődaganatok is az acetochlor használata után, bár egyebek mellett az esetek kis száma és az expo­zíciótól a daganatig eltelt túl rövid idő kétségessé teszik a bizonyítást.

A népszerű gyomirtó, a glyphosat és a daganatok között 2012-ben nem tud­tak összefüggést kimutatni, s 2013-ban nem sikerült összefüggést találni az atrazin és a rák között. Paolo Bofetta professzor (Transzlációs Epidemiológi­ai Intézet és Mount Sinai Orvosegyetem, New York) szakértői véleménye szerint „egyes daganatok (limfóma, mielóma, esetleg prosztatarák) esetében a nagyon nagy peszticidexpozíció káros hatása elképzelhető, de más daganatok esetén erre nincs komoly bizonyíték. A fo­gyasztókat érő kis expozíció nem jelent veszélyt”. Egyébként minden rovarirtó szert általános toxicitási vizsgálatoknak vetnek alá, és ami az ilyen célú állatmo­dellekben rákot okoz, azt azonnal elve­tik. „Létezhetnek azonban olyan vegy­szerek, melyek állati modellekben nem hatnak, de emberben igen.” Ráadásul a vizsgálatok igen nehezen értékelhetők: pl. egy farmer vagy egy rovarirtó szak­ember a vegyszerek többféle kombináci óját használja, és hosszú idő alatt számos vegyszerrel kerül érintkezésbe, ezért ne­héz megmondani, hogy melyik vegyszer okolható a bajért. Tehát nem zárhatjuk ki, hogy a rovarirtókkal való túl nagy expozíció esetleg rákot okozhat.

Dr. Bofetta szerint „egyetlen szer­ről sem jelenthető ki, hogy karcinogén, de a túlzott expozíciót mindenképpen csökkenteni szükséges”. Dr. Zoumas azt javasolja, hogy a zöldségeket, gyü­mölcsöket mindenképpen jól tisztít­suk meg fogyasztás előtt, különösen a „piszkos tizenkettő” tagjait (alma, zeller, uborka, burgonya, szőlő, nekta­rin, barack, spenót, eper, édespaprika, csípőspaprika, „roppanós” borsó).

Következtetés: a nagy expozíciónak kitett személyeknél (mezőgazdaságban dolgozók, rovarirtó szakemberek) el­képzelhető a daganatképződéssel való összefüggés, de a kis expozíciónak ki­tett fogyasztóknál ez nem valószínű.

Lehetnek-e rákkeltők a távvezetékek igen kis frekvenciájú mágneses mezői?

Mintegy 30 évvel ezelőtt jelent meg egy közlemény az American Journal of Epidemiologyban arról, hogy a távve­zetékek körül élő gyermekek között gyakoribbak a leukémiák. (8) A távveze­tékek körül kialakuló mágneses me­zők (extremely low frequency magnetic fields, ELF-MF) frekvenciája általában az 50–60 Hz-es tartományban van. Ezek a mezők még a mobiltelefonok mellett észlelhetőnél is kisebb energiá­júak, ezért a kibocsátott sugárzás elméletileg teljesen veszélytelennek tartha­tó. Ennek ellenére a téma kutatói egy 2000-ben megjelent metaanalízisben kimutatták, hogy míg 0,4 mikrotesla (μT) erősségű mágneses tér esetén gya­korlatilag ugyanannyi gyermek bete­gedett meg leukémiában, mint az átlagpopulációban, addig 0,4 μT fölötti mágneses terek hatására a gyermekkori leukémiás megbetegedések relatív koc­kázata a kétszeresére nőtt. (9) Egy másik, 15 vizsgálatot összegző metaanalízis szerint a térerősség küszöbértéke 0,3 μT-ra tehető, tehát legalább ennyi kell a leukémiák számának megkétszere­ződéséhez. (10) Hétköznapi nyelven, ha általában minden 20 000 amerikai gyermekből egy betegszik meg leuké­miában, akkor a távvezetékek közelében élő 20 000 gyermekből kettő lesz beteg. Egy 2010-es metaanalízisben szintén láttak összefüggést a mágneses tér erőssége és a megbetegedések kö­zött, de jóval kisebb mértékben: 0,1 μT-nál 1,07, 0,2–0,3 μT-nál 1,16, 0,3 μT fö­lött 1,44 volt a kockázati arány. (11)

Az Európai Unió 27 országára kiterje­dő felmérés szerint az ELM-MF-ek által okozott gyermekkori leukémiák szá­ma az összes eset 1,5–2,0%-át teheti ki. (12) Ezért úgy fogalmaznak, hogy „a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a lakóhelyi ELF-MF-expozíció szerepet játszhat a gyermekkori leukémiák létre­jöttében, de ez a szerep igen csekély, és számottevő bizonytalanság jellemzi”. Az amerikai National Cancer Institute úgy fogalmaz, hogy „ha a mágneses terek okoznak is némi emelkedést a leukémi­ák előfordulásában, az kizárólag a na­gyon nagy expozíciónak kitett gyerme­kek között érvényesül”.

Ami a potenciális mechanizmust illeti: az 50 Hz-es és 100 μT erősségű mágne­ses mező emberi eredetű tumoros sejt­vonalakon genotoxikus hatású, ugyan­akkor a DNS-repairt is élénkíti. Hosszú (24 órás) expozícióval sejtes változáso­kat indukálhatunk humán tumor sejttenyészetekben, a sejtek homeosztázisa megbillen, nő a kémiailag reaktív mole­kulák (szabad gyökök) száma. Ezért az IARC szakértői az igen kis frekvenciájú mágneses mezők humán karcinogene­zisben betöltött esetleges szerepét a 2.B csoportba sorolják, mivel számtalan epidemiológiai adat szól az összefüggés mellett, bár a mechanizmus ismeretlen. Hátráltatja az összefüggés bizonyítását, hogy eddig nem volt a gyermekkori leu­kémiának állati modellje, ezért a kérdés kísérletesen nem volt vizsgálható – bár részsikerek vannak már.

Következtetés: egyesek szerint bi­zonytalan, mások szerint nagyon való­színű az összefüggés; a nagy intenzitású ELF-MF-ek közelében bizonyítottan nagyobb a gyermekkori leukémiák kockázata, de a pontos mechanizmus (állatmodellek hiányában) ismeretlen.

Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
• Stern V. Mythbusters: does this cause cancer? Medscape Oncology. March 04, 2015.

Felhasznált irodalom:

1. Colborn T, Clement C, eds. Chemically Induced Alterations in Sexual and Functional Development: the Human/Wildlife Connection. Princeton Scientific Publishing, Princeton, 1992

2. Soto AM, Sonnenschein C. Environmental causes of cancer: endocrine disruptors as carcinogens. Nat Rev Endocrinol 2010;6:363–370

3. Soto AM, Brisken C, Schaeberle C, Sonnenschein C. Does cancer start in the womb? Altered mammary gland development and predisposition to breast cancer due to in utero exposure to endocrine disruptors. J Mammary Gland Biol Neoplasia 2013;18:199–208

4. Kundi M. The controversy about a possible rela­tionship between mobile phone use and cancer. Environ Health Perspect 2009;117:316–324

5. Hardell L, Carlberg M. Mobile phone and cordless phone use and the risk for glioma – Analysis of pooled case-control studies in Sweden, 1997–2003 and 2007–2009. Pathophysiology 2015;22(1):1–13

6. Lim U, Subar AF, Mouw T, et al. Consumption of aspartame-containing beverages and incidence of hematopoietic and brain malignancies. Cancer Epidemiol Biomarkers Prev 2006;15:1654–1659

7. Koutros S, Alavanja MC, Lubin JH, et al. An update of cancer incidence in the Agricultural Health Study. J Occup Environ Med 2010;52:1098–1105

8. Wertheimer N, Leeper E. Electrical wiring configurations and childhood cancer. Am J Epidemiol 1979;109:273–284

9. Ahlbom A, Day N, Feychting M, et al. A pooled analysis of magnetic fields and childhood leukaemia. Br J Cancer 2000;83:692–698

10. Greenland S, Sheppard AR, Kaune WT, Poole C, Kelsh MA. A pooled analysis of magnetic fields, wire codes, and childhood leukemia. Childhood Leuke­mia-EMF Study Group. Epidemiology 2000;11:624–634

11. Kheifets L, Ahlbom A, Crespi CM, Draper G, Hagihara J, Lowenthal RM, et al. Pooled analysis of recent studies on magnetic fields and childhood leukaemia. Br J Cancer 2010;103:1128–1135

12. Grellier J, Ravazzani P, Cardis E. Potential health im­pacts of residential exposures to extremely low frequency magnetic fields in Europe. Environ Int 2014;62:55–63­