A káliumgazdag étrend védi a cukorbetegek veséjét

A cukorbetegség egyre nagyobb közegészségügyi problémát jelent világszerte; a Centers for Disease Control and Prevention adatai szerint 29,1 millió cukorbeteg él az Egyesült Államokban. Ennél is aggasztóbb adat, hogy a CDC előrejelzése szerint a következő évtizedekben megkétszereződik, sőt akár meg is háromszorozódhat a cukorbetegek száma. Amennyiben ez a prognózis helytálló, úgy 2050-re minden harmadik-ötödik amerikai diabéteszben szenved majd.

Bár az elhízás köztudottan jelentősen hozzájárul a cukorbetegség létrejöttéhez, a kutatások fő célpontját mégis inkább olyan más étrendi kockázati tényezők képezik, melyeket könnyebb befolyásolni.

Cukorbetegségben a diéta a terápiás terv alapvető eleme, és többnyire nátriumban és kalóriában szegény étrendet javasolnak. A klinikusok összességében egy alapvetően egészséges, jól kiegyensúlyozott étrendet tartanak szükségesnek a cukorbetegek számára, melyben különös figyelmet kap a sóbevitel csökkentése.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) jelentősen megnöveli a végstádiumú vesebetegség (ESRD, end-stage renal disease) és a kardiovaszkuláris betegségek (CVD, cardiovascular disease) kialakulásának esélyét. A hiperglikémia, a hipertónia és a diszlipidémia jól ismert kockázati tényező mind az ESRD, mind a CVD szempontjából.

Az átlagpopulációban a kálium a magas vérnyomás és a stroke prevenciójának eszköze. Eddig azonban alig vizsgálták, hogy a kálium miként befolyásolja az ESRD és a CVD előfordulási gyakoriságát, különösen ép kardiovaszkuláris és renális funkciót mutató cukorbetegek körében.

A kálium alapvetően fontos ásványi anyag minden sejt, szövet és szerv normális működéséhez: részt vesz az ingerület továbbításában, szabályozza a szívritmust és izomkontrakciókat. A kálium normális szintjét a veseműködés biztosítja a szervezetben – túl sok és a túl kevés is problémát okozhat.

A dr. Shin-ichi Akai (Shiga Egyetem, Japán) által vezetett vizsgálat új adatokkal bővítette az étrendi kálium és a cukorbetegeket fenyegető negatív egészségi következmények közötti összefüggésekre vonatkozó ismereteinket.

A Clinical Journal of the American Society of Nephrology című lapban közölt adatok szerint a káliumban gazdag étrend segíthet a cukorbetegek szívének és veséjének védelmében. A vizsgálatba 623 japán T2DM-beteget vontak be, akik egyike sem szedett aktuálisan diuretikumot, illetve nem szerepelt kórelőzményében CVD. A betegek toborzása 1996 és 2003 között történt, az utánkövetési idő mediánértékben 11 év volt. A hosszú távú vizsgálatban vizeletmintából mérték a kálium- és nátriumürítést. Ezen elemek vizelettel kiválasztott mennyisége a bevitt mennyiség pontos indikátora.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vizelet magasabb káliumszintje a renális diszfunkció és kardiovaszkuláris problémák kisebb kockázatával társult. A nátrium koncentrációja esetében ugyanakkor nem mutatkozott összefüggés.

A szerzők egyetértenek az energiabevitel megszorítására vonatkozó ajánlásokkal, hiszen ez a diabéteszesek gondozásának standard gyakorlata, ugyanakkor dr. Araki arra figyelmeztet, hogy a kis energia- és nátriumtartalmú étrendben a kálium sem mindig áll rendelkezésre elegendő mennyiségben. Tisztában van azokkal a nehézségekkel, melyek a cukorbetegek diétájának összeállítását övezik: „A diabéteszesek jelentős része számára a terápiás terv legnehezebb része annak eldöntése, mit egyenek.” Ugyanakkor bízik abban, hogy a diabéteszesek étrendjében a káliumtartalom növelése segíthet az ESRD és CVD prevenciójában vagy legalább progressziójának lassításában.

Az eredmények összhangban vannak azon korábbi kutatások adataival, melyek szerint nagyobb étrendi káliumbevitel mellett kisebb a renális diszfunkció és CVD incienciája nem-diabéteszes személyeknél.

Dr. Araki ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a mostani vizsgálat nem szolgált végleges adatokkal arra nézve, hogy a kálium valóban protektív hatással rendelkezik a diabéteszes vesére.