A D-vitamin szerteágazó hatásai számos szerven és szervrendszeren érvé­nyesülnek. A D-vitamin-hiány jól ismert előnytelen csontrendszeri, immu­nológiai, infektológiai, onkológiai, endokrinológiai és anyagcserehatásairól egyre több információ ismert, vagyis a megfelelő D-vitamin-ellátottság kardinális kérdés. Magyarországon az étkezési szokásokat és a napsütéses órák számát figyelembe véve leginkább az őszi és a téli hónapokban magas a D-vitamin-hiányosok száma, így a megfelelő D3-vitamin-pótlás kiemelt fontosságú.

Jelen összefoglalónak nem tárgya az autoimmun thyreoiditisben nagyobb gyakorisággal észlelt terhességi szövődmények (vetélés, koraszülés, ala­csony születési súly) kivédési lehetőségeinek felsorolása. A közlemény igyekszik támogatást adni a fentiek miatt továbbra is meglévő, nyitott kérdésekben.

Az autoimmun hepatitis diagnózisa a klinikai kép, az emelkedett transzamináz, a magas gammaglobulinszintek, valamint az autoantitestek kimutatásán és a májbiopszia-hisztológia leletén alapul. A betegség kortikoszteroidokra, valamint más immunmoduláns gyógyszeres terápiára az esetek 80%-ában jól reagál. A kezelés célja a májgyulladás remissziójá­nak indukálása és fenntartása. Ezáltal megelőzhető a cirrhosisba történő progresszió, sőt a fibrosis reverziója is bekövetkezhet. A betegek élethos­szig tartó gondozást igényelnek; ha a terápiás válasz kedvező, a túlélés hasonló lehet az átlag populációéhoz.

Az autoimmun hepatitis ismeretlen eredetű, immunmediált gyulladásos májbetegség. Kialakulásában kulcsszerepet játszik genetikailag hajlamos egyéneknél a környezeti tényezők hatására, a T-regulátor sejt elégtelen funkciója következtében a  hepatocyták elleni öntolerancia elvesztése és a szövetkárosító autoimmun reakció. Emelkedett transzaminázszint, autoantitestek, magas szérum-IgG-szint, hisztológiában interface hepatitis, lymphoplazmasejtes infiltráció jellemzi. Döntően középkorú nők betegsége, de bármely életkorban előfordul. Évekig tünetmentes lehet, és jelentkezhet súlyos akut vagy krónikus hepatitis, illetve „kriptogén” cirrózis képében. A kórlefolyás igen nagy egyéni változatosságot mutathat, jellemzően fellángolásokkal és spontán remissziókkal járhat.

Az asthma bronchiale komoly egészségügyi probléma világszerte. Az aszt­ma exacerbációja gyakori és súlyos esemény, amely életveszélyes lehet, kialakulását befolyásolja a fenotípus, a légszennyezés, az aeroallergének és a vírusinfekciók jelenléte. Az e tényezők közötti fontos összefüggések és kölcsönhatások megmagyarázzák a szezonalitást és befolyásolják az immunválaszt, ezért nehéz a hatékony megelőzés.

Az immunrendszer működése mellett a hangulat stabilizálásában is szerepe van a T-sejteknek, így működészavaraik összefüggésbe hozhatók a depresszió, a szorongás és az Alzheimer-kór kialakulásával is.

Az immunrendszer daganatellenes működése, a daganatok és az immun­rendszer kapcsolata, a daganatok eliminálása az immunrendszer által hosszú éveken át az orvosi, biológiai kutatások perifériájára szorult. Az immunrendszer komplex, bonyolult működése csak a múlt század végén végzett alapkutatások sora után nyert értelmezést.

Minden immunitás egyben sejtes immunitás is. Sejtek szerepelnek az im­munreakciók forrásaiként és célpontjaiként egyaránt. Sejtek vesznek részt közvetlenül vagy közvetve a veleszületett (természetes) immunitás minden mechanizmusában, valamint a szerzett (adaptív) immunválaszban is. Ami a közvetlen részvételt illeti, szűkebb értelemben a sejtek által végrehajtott-mediált immunitást nevezték korábban celluláris immunválasznak. A jelen összefoglaló célja a sejtközvetített (celluláris), T-limfocitákon alapuló im­munitás rövid jellemzése.

Az összefoglaló tanulmány a Helicobacter pylori (HP-) fertőzést evolúciós látószögből mutatja be, és megkérdőjelezi a fertőzéssel kapcsolatos eddi­gi ismeretek, klinikai összefüggések egyetemességét. Felsorakoztatja az egyes populációkban látott eltérő epidemiológiai és klinikai lefolyással kapcsolatos ismereteket, és a HP-fertőzés lehetséges kedvező aspektusait is bemutatja. Olvashatunk a krónikus gyulladások daganatkeltő ha­tásairól, részleteiben a gastritis és a gyomorrák kapcsolatáról, valamint az intestinalis metaplasia klinikai összefüggéseiről is.

Az onkoterápiában a közelmúltban bevezetett immunellenőrzőpont-gátlás gyökeresen változtatta meg egyes rosszindulatú daganatokban szenve­dő betegek életét. Számottevő pozitívuma ellenére azonban ez a terápiás mód egyes betegeknél igen súlyos immunológiai mellékhatásokat eredmé­nyez. Egyik ilyen nemkívánatos következmény a hiperprogresszív beteg­ség, amikor a tumor a kezelést követően felgyorsult növekedésnek indul, melyhez immunológiai jelenségeken túl a betegség valódi progressziója is hozzájárul. Kiemelten fontos lenne, hogy azonosíthatóak lehessenek azok a páciensek, akik a terápiából várhatóan ténylegesen profitálhatnak majd.