Az ozimertinib egy harmadik generációs epidermális növekedési faktor receptor–tirozinkináz gátló (EGFR-TKI), amely szelektív az EGFR-aktiváló és az EGFR T790M-rezisztencia mutációkra. Korábbi, első generációs EGFR-TKI hatóanyagokkal végzett vizsgálatok eredményei arra utaltak, hogy a kemoterápiával kombinált kezelés fokozhatja a kezelés hatásosságát. Ezt a mostani cikkben közölt, ozimertinibbel végzett FLAURA2 fázis III. klinikai vizsgálat eredményei egyértelmű hatékonysági előnyt igazoltak a kombi­nált terápia javára a monoterápiás alkalmazással szemben.

The New England Journal of Medicine 2023

Emlőtumorok gyakorisága az elmúlt időszakban növekedett, 2018-ban az EU-ban több, mint 400 000 új esetet regisztráltak, a mortalitásuk a modern terápiás lehetőségeknek köszönhetően csökkent, azonban továbbra is a női tumoros halálozás vezető oka.

EGFR-pozitív nem-kissejtes tüdőrák kezelésében mutatott ígéretes eredményeket az ivonescimab.

Agytumorok noninvazív differenciáldiagnózisát végzi majd az új, mesterséges intelligencián alapuló  algoritmus MRI felvételek alapján.

Rossz általános állapotú betegnél (KPS<50) multiplex agyi áttét esetén és/vagy effektív szisztémás kezelés hiányában (KPS<70) tüneti terápia preferálandó a teljes agyi besugárzás (WBRT) helyett. A WBRT megfontolandó nem limitált számú (>4) agyi metasztázis kezelésére a neurológiai tünetektől, az agyi metasztázisok méretétől, számától és elhelyezkedésétől, továbbá a szisztémás terápia fajtájától és elérhetőségétől és a beteg életkilátásától függően. Nem limitált számú agyi áttétes, >4 hónapos életkilátású betegnél, ha a szövettan nem kissejtes daganat és a lézió nem a hippokampuszban vagy a közelében található, hippokampuszmegőrző WBRT javasolt memantinnel vagy anélkül. A szimultán integrált dóziskiemelés logikus és támogatható elképzelés. Profilak­tikus koponyabesugárzás (PCI) továbbra is javasolt komplett remisszió esetén kissejtes tüdőrákban. A PCI-ben a hippo­kampusz megőrzésének szerepe egyelőre nem tisztázott. Magy Onkol 68:60-65, 2024

Genetikai mutációk egy különleges kombinációjának köszönhetően egy kolumbiai nőnél az Alzheimer kórt meghatározó öröklött genetikai rendellenesség ellenére nem alakult ki jelentős kognitív károsodás.

A bőrmelanóma genetikai progressziója kevéssé ismert, mivel nem állnak rendelkezésre viszcerális áttéteken alapuló nagy genetikai elemzések adatai. Ennek a hiánynak a pótlására építettünk fel egy autopsziás metasztázis-biobankot, amelyen genomikai vizsgálatainkat folytattuk. Az áttéti daganatokban fokozódott a genetikai instabilitás, ennek okai a HR (homológ rekombinációs) gének hibái voltak. A korábban feltételezett genetikai eltérések mellett feltűnő volt a HGF/MET rendszer együttes kópiaszám-emelkedése. Új megfigyelésünk volt a tüdőáttétekben a nagyszámú, döntően IFN- (interferon) regulált, immunsejt-specifikus gén amplifikációja. Az I-es típusú IFN szerepének tisztázására rezisztens sejtvonalat hoztunk létre, melynek segítségével meghatároztunk egy in vitro stabil 13 génes expressziós mintázatot, melyből 4 gén in vivo is stabilnak bizonyult kísérleti rendszerben. A mintázatot nemzetközi adatbázisokban validáltuk és kimutattuk, hogy egyes elemei szerepet játszhatnak az immunterápiás érzékenységben. A metasztázis-biobank korábban IFN-kezelt eseteinek felhasználásával kimutattuk, hogy a betegek citokinkezelése megváltoztatja a progrediáló daganat genetikai sajátosságait, ami az agyi áttétekben a legkifejezettebb. Az IFN-rezisztencia-génmintázatunk elemeinek genetikai eltérései a korábban IFN-kezelésben nem részesült betegekben is megjelentek, ami arra utal, hogy nemcsak a terápiásan alkalmazott IFN-kezelés, hanem a daganatellenes immunválasz során felszabaduló endogén IFN is okozhat ilyen eltéréseket.

A nyirokcsomókba bekerült emlőráksejtek képes lehet átprogramozni a nyiroksejteket, hogy azok toleránssá váljanak a tumorsejtekkel szemben.

Különböző szövettípusokból kialakult agyi áttétek esetében is ígéretes hatásosságot mutatott a pembrolizumab immunterápia.

Az agyi áttéti daganatok terápiás megközelítése az elmúlt harminc évben döntően megváltozott. A sebészeti technika fejlődése, a műtéti tervezést forradalmasító MRI-technikák és az intraoperatív navigáció használata csökkentette a műtéti megterhelést és a javította az eredményeket. Az agresszív vesesejtes daganatok esetén is viszonylag gyakran találkozunk agyi áttétekkel, amelyek nehezen kezelhetők, de a javuló sebészeti és sugársebészeti technikák ezeknél is sikerrel alkalmazhatók. Közleményünkben egy eset kapcsán bemutatjuk ezen idegsebészeti kezelések alkalmazását a vesesejtes daganatok agyi áttétei esetén. A modern műtéti tervkészítés és kíméletesebb feltárások a modern sugársebészeti technikákkal együtt képesek a vesekarcinómák agresszív, agyi áttéteket is adó típusainál is javítani a kimenetelt, meghosszabbítva a túlélést. Súlyosabb esetek, akár többszörös agyi metasztázisok esetén is lehet szerepe a koponyaműtétnek, javítva az onkológiai kezelés eredményét.