Egy kutatás szerint az emlékek felidézésének pontossága már a húszas-harmincas évektől kezdve csökken.

A mediterrán étrend segít a fogyás megőrzésében, és hosszú távon mérsékelheti az elhízással összefüggő morbiditást.

A vérteszt gyakorlati eszközzé válhat az időskori funkcióromlás kockázatának korai felismerésében.

Az endotrofin szintjének változása feltárhatja, hogyan befolyásolja a hízás és a fogyás az anyagcsere egészségét.

A rosacea krónikus, relapszusokkal járó gyulladásos bőrbetegség, amely világszerte a felnőtt népesség mintegy 5,46%-át érinti. Bár a szisztémás te­rápiás módozatok fontos szerepet játszanak a súlyos esetekben, az enyhe és közepesen súlyos kórformák ellátásának alappillérei a lokálisan alkalmazott (topikális) készítmények. Jelen szisztematikus áttekintés 21 randomizált, kontrollált vizsgálat kvantitatív elemzése során hat hatóanyag (ivermektin, minociklin, azelainsav, metronidazol, brimonidin és oximetazolin) haté­konyságát értékelte. A bevont vizsgálatok alapján az ivermektin hatéko­nyabbnak bizonyult az azelainsavnál és a metronidazolnál, a minociklin pedig szintén eredményesen csökkentette a rosacea tüneteit. A brimonidin és az oximetazolin a perzisztens faciális erythema mérséklésében mutatott szignifikáns hatást. Az eredmények értelmezése során ugyanakkor figye­lembe kell venni a vizsgálatok heterogenitását és a közvetlen hatóanyag-összehasonlítások korlátozott számát.

Egy dániai kohorsz vizsgálat szerint nem befolyásolta a kedvezőtlen terhességi kimenetelek kockázatát, hogy a méhnyak neopláziát kimetszéssel vagy csak aktív megfigyeléssel kezelték. 

A Z generáció (az 1996 és 2012 között születettek) a „digitális bennszülöttek” első nemzedéke, a munka-magánélet egyensúlya mellett nagy figyelmet szentel az egészség megőrzésére és a hosszú élet elérésére.

Az atópiás dermatitisz kezeléseként alkalmazott dupilumab nemcsak a lát­ható bőrtünetekre hat, csökkentve a viszketést és a vakarózásra késztetést, de helyreállíthatja a bőr idegrostsűrűségét is.

A retatrutid egy hármas (GIP-, GLP-1-, glükagonreceptor-) agonista ható­anyag, melynek hatásossága két kulcsfontosságú fázis 3 vizsgálatban is sokkal jobbnak bizonyult az eddig elterjedten alkalmazott inkretinalapú terápiáknál. Különösen figyelemre méltó, hogy 2-es típusú diabéteszben, ahol a fogyás általában mérsékeltebb, 11–15%-os átlagos testsúlycsökke­nést értek el vele. Új biztonsági aggályként a valamivel gyakoribbá váló húgyúti fertőzések és – épp kiemelkedő hatásossága miatt – a túl gyors fogyás kockázata merült fel.

Az obezitás krónikus, progresszív, visszatérő, de kezelhető komplex beteg­ség, amely a testzsír kóros mértékű felszaporodásával és diszfunkciójával jár. A diszfunkcionális zsírszövetben kialakuló enyhe, krónikus gyulladás metabolikus, kardiovaszkuláris, biomechanikai és pszichoszociális követ­kezményei jelentősek. Fontos, hogy ma már nemcsak a testtömegindex, hanem a testösszetétel, a zsigeri elhízás mértéke, a társuló betegségek, a szövődmények és a funkcionális állapot is értékelendő a terápiás stratégia megválasztásához. Jelen közlemény áttekinti az obezitás epidemiológiáját, patofiziológiáját, annak elsősorban endokrin és genetikai okait, az obezitás legfontosabb endokrinológiai következményeit, valamint a jelenleg rendel­kezésre álló kezelési lehetőségeket.