Az elhízás világjárvánnyá vált az utóbbi évtizedekben, ezzel párhuzamosan meredeken emelkedik a 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) előfordulása is. A T2DM terápiás lehetőségei közül kiemelendők azok a szerek, amelyek a gasztrointesztinális rendszeren keresztül érik el vércukorcsökkentő ha­tásukat. Napjainkban egyre inkább az érdeklődés központjába kerülnek az inkretintengelyen ható szerek közé tartozó, a dipeptidil-peptidáz-4 (DPP4) enzimet gátló készítmények.

Egy jelenlegi ajánlás szerint a 2-es típusú diabetes második választású gyógyszerei a metformin mellé adott dipeptidil peptidáz 4 (DPP-4)- gátlók.

A szerző összefoglalja az mTOR-gátló-, különös tekintettel az everolimus- és temsirolimuskezelés kapcsán jelentkező metabolikus mellékhatásokat, a hiperlipidémia és hiperglikémia kórélettanát, diagnózisát, kezelését, szűrési lehetőségeit a magyarországi viszonyokat is áttekintve.

Az utóbbi években a béta-sejt-működéstől független módon ható antidiabetikumok kutatása során a renális nátrium-glükóz kotranszporter-2 (SGLT2) több szelektív gátlószerét fejlesztették ki. Az első ilyen gyógyszer, a dapagliflozin glikémiás hatásosságán túl testtömegcsökkentő hatásával tűnt ki az eddigi klinikai vizsgálatokban. A Magyar Diabetes Társaság 2014. évi szakmai ajánlása metforminnal, szulfonilureával és DPP4-gátlóval kom­binált adását támogatja. A gyógyszer alkalmazási előírása az inzulinnal kombinált alkalmazást is lehetővé teszi.

A 2-es típusú cukorbetegség terápiájában az elmúlt években bevezetett új gyógyszercsoport, a nátrium-glükóz kotranszporter-2 (SGLT2-) gátlók szemléletbeli változást hoztak a betegek kezelésében és jelentősen gazda­gították az ismereteket a vesének a glükóz homeosztázisában betöltött sze­repéről. A szelektív SGLT2-gátlók a vese tubulusaiban a glükózreabszorpció gátlásával csökkentik a plazma glükózszintjét, a glükotoxicitást, az en­dogén glükóztermelést, az inzulinrezisztenciát. Hatásukból következően testtömegcsökkenést okoznak. Fokozzák a diurézist, mérséklik a vérnyo­mást, nem stimulálják az inzulinszekréciót, béta-sejt-védő hatásuk van, érdemi mellékhatás nélkül.

A 2-es típusú diabétesz kezelésében a naponta kétszer adandó exenatid néhány éve áll a betegek rendelkezésére. A szulfonilureák hatástani csoportjával, illetve az e csoportba tartozó glimepiriddel kapcsolatban széles körû tapasztalat gyûlt már össze. Mindkét készítmény hatásmechanizmusát feltárták, mellékhatásprofiljuk is ismert, közvetlen összehasonlító vizsgálatot azonban mind ez ideig nem végeztek e két antidiabetikummal. Az EUREXA vizsgálat során az exenatid és a glimepirid glikémiás hatékonyságát közvetlenül hasonlították össze olyan betegek körében, akiknél a metformin monoterápia már nem biztosított megfelelô anyagcserekontrollt. A vizsgálat igazolta, hogy a metformin mellé adott exenatid az esetek nagyobb hányadában, hosszabb ideig biztosított megfelelô glikémiás kontrollt, mint a metformin mellett használt glimepirid.

A 2-es típusú diabetes mellitus az Egyesült Államokban a hatodik leggyakoribb halálok. A diabetes a veseelégtelenség és a felnőttkorban bekövetkező vakság vezető oka, a munkaerő-képesség elvesztésének egyik fontos oka.