Mit adjunk a metformin mellé?
Egy jelenlegi ajánlás szerint a 2-es típusú diabetes második választású gyógyszerei a metformin mellé adott dipeptidil peptidáz 4 (DPP-4)- gátlók.
Bár a a metformin mellé adott dipeptidil peptidáz 4 (DPP-4)-gátlók és a szulfonilureák egyező mértékben csökkentik a hemoglobin A1c-t, de az egyéb különbségek miatt inkább az előbbit támogatjuk – jelentették ki egy vizsgálat kutatói.
A világon jelenleg kb. 420 millió cukorbeteg ember él, számuk 2040-re várhatóan eléri a 642 milliót, ami igen nagy terhet ró a gazdaságokra is. A diabeteszben szenvedő betegeknél gyakran fellépő komplikációk: a veseelégtelenség, a kardiovaszkuláris betegségek, az akár vaksághoz vezető látásromlás, rontják a betegek életminőségét, és ellátásuk is igen költséges. Nem alakult ki konszenzus a 2-es típusú diabetes második választású kezelésével kapcsolatosan. Az elektronikusan rögzített adatok viszont lehetőséget nyújtanak a második választású szerek széleskörű összehasonlító analízisére.
Az elemzés során a kutatók három ország 8 egészségügyi szervezete által végzett nagy, retrospektív vizsgálatok 1975 és 2017 közötti adatait gyűjtötték ki. Számos országból származó, összesen 246 558 805 beteg (126 977 785 nő, 51,5%) adatait analizálták Dr. Rahit Vashisht (Center for Biomedical Informatics Research, Stanford University School of Medicine, California) és az Observational Health Data Sciences és Informatics (New York) munkatársai. Az adatok kiértékelése három évig tartott. A DPP-4-et, a szulfonilureákat, vagy a tiazolidindionokat a metformin mellé adva egyik esetben sem nőtt a vesebetegségek kockázata. Ugyanakkor a szulfonilureák mellett kissé emelkedett a szívinfarktusok és a szemproblémák kockázata a DPP-4 adásához képest. A második választású szereket legkevesebb 90 nappal a metformin eredeti felírása után indították. A tanulmány az JAMA Open-ben jelent meg 2018. augusztus 24.-én. A principal investigator, Dr. Nigam H. Shah (Center of Biomedical Infpormatics Research, Stanford University School of Medicine) elmondta a Medscape Medical News-nak, hogy a nagy kollaboratív vizsgálat eredményei szerint a DPP-4 gátlókat a szulfonilureák elé kell helyezni az első választású kezelésként metformint kapó 2-es típusú diabeteses (T2D) betegeknél.
A hozzászólásra felkért szakértő, Dr. M. Sue Kirkman (Diabetes Care Center Clinical Trials Unit at the University of North Carolina School of Medicine in Chapel Hill) megjegyezte, hogy mindegyik orálisan adott szer nagyjából egyforma mértékben csökkenti a HbA1c-t. Viszont a szulfonilureák hozzáadásával növekszik a kardiovaszkuláris problémák kockázata, ezért „továbbra is keresni kell a metformin utáni kezelések lehetőségeit, és figyelembe kell venni a mellékhatásokat, a költségeket, a hipoglikémia előfordulását, a testsúlynövekedés kockázatát és a kardiovaszkuláris következményeket is.”
Mivel nem álltak rendelkezésre randomizált, ellenőrzött vizsgálatok 2-es típusú diabetesben, ezért a „nagy megfigyeléses vizsgálatok adataira voltunk utalva” - mondta Dr. Kirkman. Pl. az USA-ban gyakran szulfonilureát írnak fel a szegényebb betegeknek, így annak eredményeit zavarhatják a betegek eltérő szociekonómiai helyzetei. A 8 adatforrás közül 1-1 származott Franciaországból és Dél-Koreából, 6 pedig az Egyesült Államokból, ami szintén torzíthatja az eredményeket. A másodvonalban alkalmazott szerek közül csak a DPP-4 gátlókra, a szulfonilureákra és a tiazolidindionokra vonatkozó megfigyeléseket értékelték, mivel kevés adat volt a glukagon-like peptid-1 (GLP-1) receptor agonistákról. A nátrium-glukóz kotranszporter-2 (SGLT2) gátlókat pedig szabályozási okokból nem vették az értékelésbe, ami azért is sajnálatos, mert mind a GLP-1) receptor agonisták, mind az SGLT2 gátlókat igazolt kardiovaszkuláris előnyökkel rendelkeznek magas kockázatú betegek esetén.
A szulfonilureák és a DPP-4 gátlók gyakorlatilag azonos módon csökkentették a HbA1c-t 7%-kal, vagy kisebb mértékben (HR: 0,99). A nagy meta-analízisben viszont a szulfonilureák mellett enyhén több volt a szívinfarktus és a szemészeti probléma a DPP-4 gátlókkal való összehasonlításban (HR: 1.,12 és HR 1,15). A kalibrált P-értékek szerint az összefüggés egyik esetben sem volt szignifikáns. Nem volt különbség a veseműködés zavaraiban sem (HR: 1,09). Amennyiben a szulfonilureákat és a DPP-4 gátlókat a tiazolidindionokkal hasonlították össze, akkor nem látszott különbség a 7%-os, vagy kisebb HbA1c változásban, a szívinfarktusok, a vesebetegségek, a szembetegségek arányában még a P-értékek kalibrálása után sem.
Dr. Kirkman szerint a jelenleg is folyó Glycemia Reduction Approaches in Diabetes (GRADE) vizsgálat ugyanezekre a kérdésekre keresi a választ: a metformin mellé adott négy gyógyszer típus (szulfonilureák, DPP-4 gátlók, GLP-1 receptor agonisták, vagy a bazális inzulin) hatásait értékelik, az eredmények 2021-re várhatók.
Forrás:
