Egy új kutatás szerint a rohamok közötti allodynia vizsgálata segíthet megjósolni, hogy a migrénes betegek hogyan reagálnak majd a galcanezumabra.

A fibromyalgia szindróma olyan krónikus fájdalom szindróma, mely domi­nálóan diffúz mozgásszervi fájdalmak képében jelentkezik, ezért hagyo­mányosan a reumatológiához, a lágyrész-reumatizmusok közé sorolják, jóllehet a centrális szenzitizáció és a centrális fájdalom mechanizmusai állnak a középpontjában.

A cikk összefoglalja két összefonódó éberségfüggő mozgás-rendellenes­ség, a nyugtalan láb szindróma és a periodikus lábmozgás zavar tüneteit, kórlefolyását, a komorbiditásukra, diagnosztikájukra, patofiziológiájukra, kezelésükre vonatkozó ismereteket és gyakorlatot. A két, egymást átfedő szindróma résztüneteinek megértésében az utóbbi 15 évben előrehaladás tapasztalható. Mind a háziorvosok, mind a neurológusok és belgyógyászok képzettségét növelni kell a gyakori, jelentős szenvedéssel járó, még nem kel­lőképpen diagnosztizált tünetegyüttes egyre szélesebb körű ismertetésével. Bár a megfelelő diagnózis csak alváslaboratóriumban állítható fel, a gyanúnak a háziorvosban is fel kell merülnie ahhoz, hogy javuljon a felismerési arány.

A férfiak és nők gyakran igen különbözőképp élik meg a fájdalmat, ezért nagyon fontos, hogy a kutatásokat mindkét nem képviselőinek bevonásával végezzék. 

A szexuális fájdalom nem diszfunkció vagy pszichológiai zavar, hanem a testi fájdalomszindrómák közé sorolható állapot. Megfelelő diagnózist és korszerű kezelést követően az esetek többségében helyreáll a szexuális élettel kapcsolatos elégedettség.

Az ösztrogénszint csökkenése nem csak a menstruácius ciklusok idején, hanem a perimenopauzában és posztmenopauzában is fejfájást okozhat.

   A neuropathiás fájdalom a környéki vagy a központi idegrendszer afferens rendszereinek sérülése nyomán keletkezik (1. táblázat). Tipikus példái a posztherpeszes neuralgia, a cukorbetegek polyneuropathiás fájdalma, a mechanikus idegsérülés utáni fájdalom (poszttraumás neuropathia), az amputáció utáni fájdalom (fantomfájdalom vagy csonkfájdalom), valamint a komplex regionális fájdalomszindrómák (CRPS, korábbi nevük: szimpatikus reflexdisztrófia, kauzalgia). A centrális neuropathiás fájdalomszindrómák közé tartozik például az ischaemiás agyi (különösen a thalamus- és agytörzsi) infarktus és a gerincvelői sérülést követő fájdalom, valamint a sclerosis multiplexben fellépő fájdalom. A neuropathiás fájdalomtól szenvedő betegek nyugalmi fájdalomról (spontán fájdalom, pl. állandósult, gyakran égő fájdalom, vagy hirtelen fellépő fájdalomrohamok) és külső inger által kiváltott (provokált) fájdalomról (hyperalgesia és/vagy allodynia) számolnak be. Deafferentációs fájdalomról beszélünk, ha a fájdalmat nagy idegtörzsek vagy pályarendszerek teljes megszakadása okozza (pl. amputáció, illetve teljes harántlézió esetén). A trigeminus neuralgia és más neuralgiák is a klasszikus neuropathiás fájdalomszindrómák közé tartoznak.    A sérülés hatására a környéki és központi idegrendszerben bekövetkező plasztikus változások idővel önállósulnak és visszafordíthatatlanná válhatnak.

Az övsömör bőrelváltozásainak jellegzetes megjelenése és dermatomális eloszlása megkönnyíti a klinikai diagnózis felállítását.