A fájdalomérzet különbözősége
A férfiak és nők gyakran igen különbözőképp élik meg a fájdalmat, ezért nagyon fontos, hogy a kutatásokat mindkét nem képviselőinek bevonásával végezzék.
Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institute of Health ) legújabb ajánlása szerint a nemek közti biológiai különbségek miatt mind az állatkisérleteket mind a humán klinikai vizsgálatokat mindkét nem azonos számú képviselőinek bevonásával kell elvégezni.
Jeffrey Mogil (McGill University, Montreal, Kanada) Nature-ben megjelent cikkében például arra hívja fel a figyelmet, hogy a Journal of Pain-ben megjelent 71 állatkisérletes munkából 65-ben csak hím, 6-ban csak nőstény állatokat vizsgáltak és csak 3 olyan munka volt, amelyben mindkét nemből választottak alanyt, 6 cikk pedig meg sem említette a kísérleti állatok nemét, pedig a fájdalomérzet nagyon eltérő a két nemben, így a közölt publikációkból igen nehéz érvényes következtetéseket levonni. De nem csak a nemek között, hanem az azonos nemű egyedek fájdalomérzete között is igen nagy különbségek észlelhetők, mind a hím, mind a nőstény állatok esetén.
A "fej" és a hormonok
Az emberi fájdalommedicina betegeinek túlnyomó többsége azonban hölgyek közül kerül ki, és krónikus fájdalomban is sokkal többen szenvednek közülük, ezért nem csoda, hogy a fájdalom kutatása is elsősorban nők bevonásával zajlik. A statisztikák is azt mutatják, hogy a nők sokkal érzékenyebbek a fájdalomra, mint a férfiak, és sokkal intenzívebben is érzik a fájdalmat.
Az okok keresése során a post mortem vizsgálatokban azt találták, hogy az idegrostok sűrűsége nők bőrében kétszer akkora, mint férfiakéban. Nőkben a fájdalom hatékony ellenőrzésében résztvevő agyterületek sokkal aktívabbak, mint a férfiak agyában, de neurofiziológiai vizsgálatok szerint ezen agyterületek mindkét nemben azonosan működnek, ha sikerül a szorongási tényezőt kiküszöbölni. Tehát a "fej" valószínűleg épp olyan fontos szerepet tölt be a fájdalom érzékelésében, mint a hormonok.
A hím patkányoknak adott ösztrogén fokozta a fájdalomérzetet, míg nőstény patkányokban előidézett - magas ösztrogén- és progeszteronszinttel járó- mesterséges terhesség növelte a fájdalomküszöböt. Egerekben a nervus sciatikus ligatúrájával előidézett neutropátiás fájdalom okozta első sokkból a hím állatok hamar normalizálódta, míg a nőstények állapota csak lassan normalizálódott az ösztradiol szupplementációja esetén.
Fájdalom, nem csak az idegeken múlik
Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a fájdalom keletkezésében távolról sem csak az idegsejtek és az őket körülvevő sejtek a felelősek, az idegrendszer és az immunrendszer kölcsönhatása kulcsfontosságúnak tűnik. A mikroglia és az immunrendszer mind a fájdalom érzetben mind a neurológiai betegségekben kiemelt szerepet tölt be. És ahogy a fájdalomérzet erőssége, úgy a neurológiai betegségek előfordulási gyakorisága is igen különbözik a férfiakban és a nőkben. Állatkisérletekben a mikroglia szuppresszor minociklin erősen csökkentette a fájdalmat a hím állatokban, míg a nőstényekben alíg befolyásolta. Az adaptív immunrendszer egyik alkotóeleme a T-sejt felelős az indukált hiperszenzitivitásért; a t-sejtek száma a nőstény egerekben kétszer akkora, mint a hímekben. Mogil és munkatársai pedig kimutatták, hogy a tesztoszteron adagolásával nőstény egerekben megszüntethető a kísérletesen előidézett allodynia.
A tesztoszteron hatásának alapja, hogy ez a hormon befolyásolja a PPAR (peroxiszoma proliferátor activált receptor) transzkripciós faktorokat és ily módon gátolja proinflammatorikus mediátorok felszabadulását. A PPARα altípus agonistái csökkentik hímekben az allodyniát, nőstényekben viszont nem. A PPARγ agonisták viszont pont ezzel ellentétesen működnek. A tesztoszteron a T-sejtekben a PPAR egyensúlyt a PPARα irányban tólja el. A mikroglia sejtekben neutropátiás fájdalom esetén P2RX4 (purin receptor 4) jelenik meg, de csak magas tesztoszteronszint esetén, vagyis a hím állatokban. Ugyanez igaz a veleszületett immunrendszer TLR4 (Toll-like receptor 4) receptorára. A lipopoliszaccharid injekció mindkét nembeli egerekben növeli a TLR4-szintet, de az azt követő TLR4 fájdalomreakciót szintén a tesztoszteronszint befolyásolja.
Hölgyekben a menopauza is erősen módosíthatja a fájdalomérzékelést. Az alacsonyabb ösztrogénszint rendszereint csökkenti a fájdalmat, különösen a fejfájást, viszont az oszteoporózis és arhtralgia előidézésével újfajta szenvedés okozója lehet.
