A hátfájósok rövidebb ideig élnek
Az időskori krónikus nyak- és hátfájdalmak a rövidebb várható élettartamra utalnak. A korai halálnak ez azonban csak lehetséges előjele, de semmiképp sem kiváltó oka.
A nyaki- és ágyéki csigolyák területén fellépő fájdalmak világszerte a leggyakoribb testi panaszok közé tartoznak. A témát vizsgáló ausztrál orvosok dán ikrek adatait elemző beszámolója az European Journal of Pain-ben jelent meg. Arra a megállapításra jutottak, hogy a nyaki- vagy ágyéki gerincfájdalmaktól szenvedő idősek összhalálozási kockázata magasabb, mint a velük egykorú, ilyen betegségtől nem szenvedőké. Azt egyelőre nem sikerült tisztázni, mivel magyarázható ez az összefüggés, de az bizonyos, hogy nem maga a hátfájás rövidíti meg a várható élettartamot, inkább csupán a rosszabb egészségi állapot jele, olyan tünet, amire nagyobb figyelmet kellene fordítanunk.
Paulo Ferreira (University of Sidney) és csoportja 4391 egy- és kétpetéjű ikerpár kórtörténetét vizsgálták. Valamennyi vizsgálatba vont beteg 70 évesnél idősebb volt, s közülük minden harmadik tapasztalt nyak- vagy hátfájdalmat a vizsgálat kezdetét megelőző egy hónapban. Az átlagosan 9 év megfigyelési idő alatt 3659 személy halt meg. A nyak- és ágyéki gerincfájdalmaktól szenvedők összhalálozási rátája évente 13 százalékkal volt magasabb, mint a többieknek. A kutatók az egyes ikerpárokon belül külön-külön is elvégezték az összehasonlítást, és arra jutottak, hogy a családi és genetikai tényezők nem játszottak szerepet a korábbi halálozásban. A hátfájás valamint a szív- és érrendszeri betegség következtében bekövetkező halál között sem találtak semmilyen statisztikailag releváns összefüggést.
Habár az adatok kiértékelésénél figyelembe vették a résztvevők mindenkori fizikai állapotát, és a depresszív zavarok előfordulását is, a gerincfájdalmak és a mortalitás között alig volt kimutatható kapcsolat. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy ezek a panaszok nem a kizárólagos okai a korai halálozásnak. Lehetséges, hogy a hátfájás csak egy tünete az idősek általánosan gyenge fizikai vagy mentális egészségi állapotának. Korábbi tanulmányok például kimutatták, hogy a depressziós zavarokban szenvedőknél – a nem depressziós személyekhez hasonlítva – 60 százalékkal nagyobb a valószínűsége, hogy előbb vagy utóbb ágyéki gerincpanaszok lépjenek fel. A krónikus nyak- vagy hátfájdalmak közvetetten is hozzájárulhatnak a magasabb halálozási kockázathoz. Fokozhatják a dohányfogyasztást, korlátozhatják a szociális kapcsolatokat és a testi aktivitást, elősegíthetik a túlsúly kialakulását, és depressziós hangulathoz vezethetnek.
A vizsgálatban nem tettek különbséget a könnyű, erős és krónikus fájdalmak között és a fájdalomcsillapítók, és egyéb gyógyszerek szedését is figyelmen kívül hagyták. A hátfájdalmak kezelésére alkalmazott gyógyszerek szerintük többnyire hatástalanok, és gyakran az operáció sem hozna kielégítő eredményt. A legjobb terápia az egészséges életmód, amely magában foglalja a fizikai aktivitást is. A Robert Koch Intézet felmérése szerint a német lakosság 85 százaléka életében legalább egyszer már szenvedett hátfájdalomtól. A krónikus gerincpanaszok következményeihez számolják a mérsékelt teljesítőképességet, a munkaképesség csökkenését és a korai nyugdíjazást. Világszerte hozzávetőleg 700 millió ember érintett.
Forrás: Wissenschaft aktuell
