A tumor környezetének megváltoztatásával és a T-sejtek aktiválásával teszik hatásosabbá az immunterápiát.

A patológiai diagnosztika az emlőrák kivizsgálásának fontos részét képezi, ami a daganat morfológiai jellemzőiről történő száraz adatközlésén túl egy­re inkább az adatokat „felhasználóbarát” formában közlő, egyfajta tanács­adói szerepkör felvállalását is jelenti. A modern patológia másik feladata, hogy az egyre bővülő modern kezelési modalitások mögé a naprakész tárgyi tudást nemcsak felsorakoztassa, hanem az információs tér labirintusában segítse a kezelőorvost a betegség legeredményesebb kezeléséhez vezető út megtalálásában

A szisztémás gyógyszeres kezelésnek mind a korai, mind az áttétes stádiumú emlődaganatok ellátásában jelentős szerepe van. Ma már a kezelés mindig egyénre szabottan történik, a terápia előnyeinek és kockázatainak mérlegelése mellett a beteg preferenciája is egyre fontosabb szempont. 

A posztmenopauzális tünetek a 45 és 55 év közötti nők mintegy felét érintik. A panaszok sokszor az életminőséget alapvetően befolyásolják, ezért fon­tos kérdés a kezelési lehetőség. A menopauzális hormonkezelés a tünetek enyhítésére szolgálhat, ugyanakkor szerepet játszhat az emlő rosszindulatú daganatának kialakulásában. Alkalmazása körültekintést igényel.

Az emlőrák a világon a leggyakoribb daganatféleség a nők körében. Az elmúlt évtizedekben a betegség pontosabb megismerésének köszönhetően az alapvetően sebészeti kázusból az emlőrák egy multidiszciplináris team által kezelt betegséggé fejlődött.¹ Az összefoglaló az emlőrák evidenciákon alapuló, aktuális kemoterápiás kezelési irányelveit mutatja be.

Hogyan valósítható meg az előrehaladott emlőrákos betegeknek az az igénye, hogy a lehető legtovább kemoterápiamentesek maradjanak? A jól tolerálható endokrin terápia a kezdeti jó eredmények után szerzett rezisz­tencia miatt többnyire nem folytatható. Ha a beteg nincs életet veszélyez­tető állapotban, nem alakult ki viszcerális krízis, akkor a több szervet is érintő áttétes betegség ellenére sem kell még kemoterápiát bevezetnünk. Az első vonalban adott endokrin terápiával kombinált CDK4/6-inhibitor-kezelés konzisztensen 10 hónap előnyt hozhat a medián progressziómentes túlélésben mind a poszt-, mind a premenopauzában lévő betegek számára.

A jelen áttekintés a hazai daganat-kemoterápia történetéről a hatásmechanizmus kutatásának a jelentőségére kívánja felhívni a figyelmet, mivel annak eredményeiből újdonságértékű és klinikailag hasznosítható ismeretek származnak. A múlt század második felében Magyarországon onkológiai célból előállított vegyületek az alábbi új onkofarmakológiai tulajdonságokkal rendelkeztek. A Myelobromol (dibrómmannit, DBM) csontvelő-károsító hatása irányította a figyelmet a CML terápiájában történő alkalmazás lehetőségére, továbbá a DBM igen hasznosnak bizonyult a csontvelő-transzplantáció előkészítésében is. A farmakokinetikai vizsgálatok kimutatták az Elobromol (dibrómdulcit, DBD) bejutását az agyba, amely elindította alkalmazását egyes agydaganatok terápiájára. A kémiai szerkezetében egymáshoz közel álló dezoxiuridinszármazékok ígéretes onkofarmakológiai hatásokat mutattak a preklinikai vizsgálatokban. Az 5-etil-2’-dezoxiuridin a dihidropirimidin-dehidrogenáz gátlása útján emeli az 5-fluorouracil koncentrációját a vérben, amely kedvez a tumorgátló hatásnak. Az 5-hexil-2’-dezoxiuridin gátolja a tumorok áttétképzését, amely a csökkent heparánszulfát-proteoglikán-szintézisnek tulajdonítható. A jelen beszámoló ismertetést nyújt a preklinikai vizsgálatokban ígéretesnek talált hatóanyagokról, pl. aminopeptidáz-rezisztens gonadotropin, hatékonyabb antiösztrogének és kevésbé toxikus új vinkaalkaloidák. Magy Onkol 61:375–382, 2017

Kulcsszavak: gyógyszertervezés, hatásmód, farmakokinetika, metasztázis, klinikai alkalmazás

Az EE20/LnG100 kedvező klinikai profillal rendelkezik, mely a hatásosság, biztonságosság, tolerálhatóság és a compliance terén egyaránt megmutatkozik.

BEVEZETÉS
A menopauza utáni időszakban kialakuló, előrehaladott (lokális, illetve áttétes) emlőrákban szenvedő, hormonreceptor-pozitív betegeknél antiösztrogén, illetve aromatázinhibitor-terápia javasolt. Ugyanakkor nem ismert az említett szerek legkedvezőbb sorrendje. A szelektív hatású, ösztrogénreceptort lebontó aktivitású fulvesztrant kötődik az ösztrogénreceptorhoz, és serkenti annak lebomlását. A fulvesztrant terápiás engedélye olyan menopauza utáni, előrehaladott emlőrákban szenvedőkre vonatkozik, akiknél az alapbetegség hormonreceptor-pozitív és korábbi antiösztrogén-terápiát követően alakult ki progresszió.

BEVEZETÉS
A szteránvázas szerkezetű fulvesztrant egy igen hatásos, „tiszta” antiösztrogén, a tamoxifennél erősebben blokkolja az ösztrogénreceptor alfát (ERα), megakadályozza az ösztradiolnak a receptorhoz való kötődését és a tamoxifennel ellentétben semmilyen agonista hatása nincs. A ligand−receptor kötődés jelentős térbeli változásokhoz vezet, mely miatt a receptor degradálódik és downregulációja következik be. Ezért a fulvesztrant posztmenopauzális betegek ER-pozitív emlőrákjában még tamoxifenrezisztencia, vagy aromatázgátló (AI) rezisztencia után is hatásos marad. Havi 250 mg-os adagban minden tekintetben egyenlő hatású a tamoxifennel, vagy az AI-kkal. viszont a CONFIRM vizsgálat szerint a havi 250 mg-os adagnál a kétszerese, a havi 500 mg-os adag hatásosabb. A NEWEST és a FIRST vizsgálatokban az 500 mg-os fulvesztrantkezelés már kissé meg is haladta az AI-kkal elérhető eredményeket.